Good morning Vietnam

Szerda este anyukámmal befejeztük a pakolást, dobozoltunk, és úgy terveztük, hogy postán küldjük haza. Másnap azonban kiderült, hogy 85 kg plusz jött össze, ezért úgy döntött anyukám, hogy inkább még egy köbmétert vesz a költöztető cégtől, jobban megéri, és biztosabb is. Úgyhogy posta sztornó, altatás után - ami nem volt túl sikeres tekintve, hogy pusztán 20 perces séta volt reggel, és szerintem a gyerekeim ennél nagyobb strapához szoktak már :)-, elmentünk a műszaki piacra. Fantasztikus élmény volt, nagyon élveztem, bár mivel pont áramszünet volt és mindenhol zúgott az áramfejlesztő elég zajos élmény volt, még Saigonhoz képest is, ami amúgy egy elég zajos város, imádnak zajt kelteni, különféle dudahangok az autóban, amit persze mindig nyomnak, mert a visszapillantó tükrét egyezményesen nem használják, minden zenél a gyerekek cipőjétől kezdve, a legtöbb üzletig. Tegnap találkoztam egy biciklivel, amin egy felszerelt hangszóró menet közben is osztotta az igét.

Szóval a műszaki piac egy nagyon érdekes tapasztalat, bár elég sötét és sikátoros, és rengeteg áru van, műszaki cikkek, szerszámok, ipari méretű cukrászati segédeszközök, sütők (2.000.000-ért, cca 20000 Ft) Itt megkaptuk a korábban már keresett elektromos edényt.

Ezek után továbbálltunk egy kis lepedő és terítővarratásért, majd bementünk a vincom centerbe lehűlni és vacsizni. A gyerekeknek, tekintve, hogy Kristófka produktumával sem voltunk megelégedve, kaptak egy kis könnyű péksüteményt, és beültünk egy Kichi-be. Ez egy japán étterem, az a fajta, amiben futószalagon megy körbe az ennivaló.leültünk egy asztalhoz, aminek a közepén egy elektromos főzőlap van, arra kihoztak kétféle levest, és a futószalagon körbe futó ételeket belefőzhetted vagy mellé ehetted. Mindkét leves erős volt, csípős, főztünk bele tésztát, ettünk mellé még sushit. Kristóf teljesen oda volt érte, nagyon tetszett neki a hely, ette a tésztát amit belefőztünk, sőt még a levéből is, és szerette, pedig korábban nem ette az erőset. Amúgy tényleg nagyon finomak voltak a levesek, és a sushik is.

Ezek után átültünk egy japán cukrászdába. Kristóf rizssüteményt rendelt, a mama fagylaltkelyhet, én pedig egy valamit amit úgy hirdettek, hogy a gyermekek kedvence (gondoltam ha Kristófnak nem jön be az övé, tudunk cserélni). Ez a gyerekek kedvence úgy nézett ki, hogy a tetején egy nagyon finom vanília fagyi, leöntve csokisziruppal, alatta pedig egy nagy rakás jég szintén ezzel a sziruppal leötve....nem hittem el :)) a japánok úgy látszik havat esznek édességnek :) .

Amikor végeztünk akkor átmentünk a Fahasába, ami egy hatalmas könyvesbolt, ahol a könyvek mellett nagyon jó készségfejlesztő játékok, íróeszközök, kreatív eszközök vannak, ezekből jól bevásároltunk. )-re már haza is értünk...a gyerekek fürdés után kb. 5 perc alatt elaludtak :))