Hétvége Saigonban olyan mintha nem is lenne. Na jó hivatalos ügyet intézni nem tudsz, a bankok is zárva vannak, de egyébként fel sem tűnik, hiszen minden bolt egész nap nyitva, az élet pezseg...még hogy New York az amelyik sosem alszik...
Szombaton már reggel várt minket az autó 9-kor. Kellékes piac, illetve ezüstös volt betervezve aznapra, meg egy kis bútor, illetve gyermekáruház. A kellékes piac az fantasztikus. Én nagyon szeretem az ilyen bazár jellegű helyeket, bár - mivel nincs légkondi ellenben szűk sikátorokon mész, rengeteg kis bolt között, ahol elképesztő mennyiségű áru van, körülötted sok-sok ember (és motor természetesen), nagyon gyorsan le tud építeni. Ez a kellékes piac pedig olyan ahol gyakorlatilag csak gombokat, csipkéket, fonalakat, ollókat, cérnákat, foltokat, márkajelzéseket (sic!) tollakat, és ilyen kézimunkához szükséges dolgokat lehet kapni. Vannak ismerőseim akik imádnák ezt a helyet, hisz még én is, aki a varrással eléggé hadi lábon állok, szinte kedvet kaptam hozzá...bár szerencsére ez a hangulat amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is :)...Itt Saigonban még nagyon életben van a "mesterségek utcája" típusú berendezkedés. Van olyan utca ahol pl. csak a csomagoláshoz való dolgokat árulják, több kis üzlet egy csoportban, van a régiségek utcája, a szerszámos utca, műszaki cikkeké, stb. Amúgy ide a kellékesre ollóért és gombokért mentünk. A vietnamiaknak van egy spéci kis ollójuk, nagyon jól kézre áll, és pontosan, könnyedén lehet vele vágni. Ebből az ollóból 12 darab volt 35000 Dong, ami 2 dollár :). A piacon úgy közlekedünk, hogy Sacikát magamra kötöm, és Kristóf megy a babakocsiba, hogy ne legyen elszaladgálás, mert a nagy tömegben, és ezen a kis sikátoros terepen azért könnyen elveszíthetjük egymást. Nem is szerette Kristóf a piacot...nem tudom mit fog szólni a Benh Thanh Market-hoz... az egy kemény nap lesz...
Utcai életkép, szöknek a rákok :)
A kellékes piac bejárata:
Áru bőség:
strasszok
gombok, foltok:
csipkék
Az összes világmárka képviselteti magát :) :
mindenféle
Azok a bizonyos spéci ollók :
Piaci "kofák" :)
Kifőzde:
A piac külső része:
Kristóf már nagyon unta:
A piac után jött az ezüstös projekt, ám a régi címen már nem volt ott az anyukám által ismert üzlet, így kicsit bóklásztunk, így akadtunk rá arany nagykereskedésekre, az itt lévőkből nem vehettünk volna egyesével, csak 10 darabonként :) inkább kihagytuk...
A nézelődés közben ráakadtunk a régi ezüstösre is, azonban kiderült, hogy profilt váltott - bár valamennyi ezüstöt még tartott - és kő nyakláncokkal, bizsukkal foglalkozik...nagyon szép nyakláncaim vannak most már :)
Ezen a képen Csipetkével van a nagyfiú :) Csipetke anyukám barátnője, aki a 70-es években Magyarországon tanult, és elég jól beszél még mindig magyarul. Ő nagyon sokat segít nekünk a vásárlásoknál, ügyintézéseknél, fordít, ismeri a helyi szabályokat, kalauzol minket, mert bár anyukámék mögött 7 év van az országban, még mindig sok minden másképp működik, mint azt mi megszoktuk :)...
És végül a "kisszépszég" :)
Hazafelé még megálltunk bababoltban, néztünk babakocsit, de nem érdemes itt venni, ugyanazok az árak mint otthon. Sajnos szegény Graconk kezdi nagyon érezni az itteni viszonyokat, a hatalmas járdaszegélyeket le-fől, a sok súlyt, amivel segít a cipekedésben. Úgy általában Saigon nem egy babakocsi barát terep, bár a külsőbb kerületek már igyekeznek valamennyire, de még messze vannak a céltól. A járdaszegélyek amúgy tényleg extrém magasak, majd lefotózom. Ja és mivel a Saigoni városrendezés baromira a motorok kordában tartására igyekszik, sok intézkedése sújtja a babakocsisokat is. Például a parkokban sokszor a sétáló utcák le vannak egy vasrúddal zárva, hogy motor ne hajtson át...de így babakocsival is feldolgozhatatlan akadály. Szóval az idelátogatóknak mindenképp javaslom, hogy valamilyen hordozó alkalmatossággal is készüljenek. Én végül a kenguru mellett döntöttem (bár van otthon kendő is és mei tai is) de úgy voltam vele, hogy itt az is előfordulhat egy váratlan helyzetben, hogy anyukámnak kell magára kötnie Sackót, és azért a kengurura lehet legegyszerűbben rájönni. Háti hordozótól én nagyon félek, hogy kikapják belőle a gyereket.
Itt a bababoltban vettünk pár apróságot, pl. gyereket a szülőhöz rögzítő hevedert motorozáshoz. ASaigoni közlekedés megér egy posztot mindenképp fogok róla írni, mert nagyon különleges. Mindenesetre azt megtanulja az ember, hogy motorkerékpáron mindent lehet vinni, üvegtáblától a 3 gyerekig :).
