Hétfőre a vasárnap talált krémnek köszönhetően sokat javult Saci popsija, de mivel magyar doki legkorábban 5 nap múlva láthatta, úgy gondoltuk biztos ami ziher alapon elvisszük a francia-vietnami kórházba. Na ez volt az első és egyetlen hely Saigonban ahol végre jobban beszéltek nálam angolul (és most nagyon nem magamat fényezem :) ). Beregisztráltunk és odamentünk a gyermekrészlegre. Egyszerre 3 orvos rendelt, plusz a nővérkék adták be az oltást az egyik szobában. Kristóffal elmentem pisilni, de már rohannunk kellett vissza, mert már várt ránk a doktornő. 5 perc alatt sorra kerültünk. Még ott kint az előtérben megmérték a hosszát, súlyát (71 cm, és 9,7 kg volt). Majd bementünk, megvizsgálta, arra jutott amire mi, szerencsére, hogy pelenka kiütés, mutattuk neki az összes krémet amit edig rákentünk, azt mondta, hogy ez a legutóbbi - amelyiknek már látszott is a jótékony hatása - tökéletes lesz a jövőben, nem is ír fel mást, mert ő is a zink-oxid tartalomra menne rá, és ebben elég van. Meghallgatta még a tüdejét is, az tiszta volt. Itt is 5 perc alatt végeztünk. 400.000 VND volt (=4000 HUF kb.). Kifele menet Kristóf meg is kérdezte, hogy "négyszázezerbe került Saci feneke?" :).
Ezek után tudtuk, hogy eljött az idő és nem halogathatjuk tovább a Ben Thanh marketot. Ez Saigon legnagyobb és legismertebb piaca, mindent kapni, szűk sikátorokba rengeteg árus, a rámenős fajtából, aki csak mondja, mondja, mondja, hogy de még ezt nézd meg, ezt nézd meg, "other color, other size" , semmi légkondi, kb 10 perc után leépülsz, fél óra múlva zombiként kószálsz a piacon. De az ajándékokat itt lehet legjobban megvásárolni, és bizony még sok minden volt a listánkon.
Csipetke nagy segítség volt megint, Kristófot elvitte az állatkertbe, utána pedig a játszóházba, ahol később mi is csatlakoztunk hozzájuk. Az állatkertről nem sokat tudok, csak, hogy voltak krokodilok, ("kicsik és nem zöldek(???) de, hogy milyen színű azt nem mondom meg mert titok" :)), akik aludtak, elefántok, kis elefánt (nagyon édi volt, meg cuki is), fehér és sárga tigrist (de nem ugrált a farkán mint a micimackóban :)), majom.
Mi meg elindultunk a piacra. Kemény menet volt, de mindent sikerült beszerezni, csak Sacinak a bokaláncot nem... Az a helyzet, hogy még a kint tartózkodásunk legelején láttam egy babán bokaláncot, és baromira megtetszett, hogy nekem olyan mindenképpen kell... mármint Sacinak persze :) ... Megvettük a teákat, a kesudiót, mandulát, pisztáciát, némi kandírozott gyümölcsöt, például mangót - ezt mindenkinek ajánlom akivel szembejön, nagyon érdekes és kellemes íze van, állítólag az emésztést is segíti. A zsákmány szépen gyarapodott, majd egyszer csak feladtuk...elfogyott az energia és kimentünk az első kijáraton ami szembejött. a meleg, atömeg, a szűk tér, a zaj, és akkor ráébred az ember, hogy legjobban a levegő hiányzik neki :).
odaut:
rengeteg árú, kis helyen:
a kávé, tea és magos részleg
Saci, már kissé kimerülve
gyümölcsök
dragonfruit-sárkánygyümölcs:
fokhagymagyümölcs (ez nem a hivatalos neve:))
Mangó
Lichi
durian
rizs fajták
Elmentünk Kristófért és haza taxiztunk. Jött a lakás tulajdonos megnézni a lakást, mi meg elmentünk a gyerekekkel elköszöni Pityu papagájtól, és vettünk némi vacsorának valót.
Este elkezdtünk bepakolni két nagy bőrönd megtelt, ám a dolgoknak csupán a töredéke tűnt el a lakásból. Elkezdtünk kicsit aggódni :).
Kedden reggel volt némi veszekedés anyukám és a telefontársaság között, mert azt mondták, hogy nem lehetséges, hogy kiszámolják, hogy most éppen mekkora a számlája, de némi kiabálás után már mégis ki lehetett számolni :)... hogy ezek a szolgáltatók mindenhol hatóságnak képzelik magukat...
Utána anyukám ment még intézkedni, mi kicsit diamond plazaztunk, aztán találkoztunk egy palacsintázós helyen.
Mivel vasárnap óta nem volt számítógépünk valamilyen műszaki ok miatt, kedden a telefont is kihúztuk, hogy ne is legyen további számlánk. ( megjegyzem némi pusztulást vittem vietnamba, tekintve, hogy állandó problémáink voltak az internettel, teljesen tönkrement a dvd lejátszó, majd a végére a laptop....ez van)
Ezek után elmentünk Kristóffal a játszóházba. Amíg ő játszott mi átmentünk a russian market-ba taxival, Ljubához. Ő sokáig Oroszországban élt, tud is oroszul, és a közönsége is zömében az, de a magyarok is szeretnek nála vásárolni. Nagyon jó Camel active, Northfolk, és más hasonló márkájú ruhái vannak, illetve motoros cuccokra állt rá nagyon. Kapott is apa egy nagyon dögös motorosdzsekit, motorosnadrágot (dupla) vesemelegítőt. (Mindez kb annyiba se került mint itthon egy dzseki.)..meg farmerdzsekit, zakókabátot... Apát felruháztuk. Emellett további ajándékot is sikerül beszerezni a LISTÁRÓL.
Amikor itt végeztünk visszamentünk Kristófért, akinek még nagyon nem akaródzott indulnia. Azért rávettem, majd sikerült találnunk egy ékszerészt nagyon szép ezüst láncokkal, amelyek tökéletesek voltak Sackónak, úgyhogy rögtön kettőt is kapott a lány. Sajnos a férje nem volt ott az ékszerésznek, aki a gravírozást csinálja - mivel az egyik gravírozható - így azt majd itthon kell megcsináltatni.
Kristóf kicsit elfáradt útközben:
Ezt meg csak úgy, mert tetszik:
Ezek után elmentünk a búcsú vacsoránkra, az Al Frescos-ba. Itt bordád érdemes rendelni, úgyhogy ezt is tettük, fantasztikus volt. Kristófnak sajtos tésztát rendeltünk, az is nagyon finom volt. Az asztal le volt terítve egy nagy fehér papírral, és hoztak színes ceruzákat is, úgyhogy a Rinaldo rajzolgatott, a pincérlányok meg körbe zsongták mindkét gyermeket. Nagyon jó búcsú este volt igazán.
Hazataxiztunk, gyermekeket ágyba dugtuk és folytattuk a pakolást. Egyrészt pakoltuk a hazavitelre szánt csomagokat, másrészt a háztartásból azt amit Csipetkééknek adunk, harmadrészt a szemetet. A bőröndjeink nagyon gyorsan teltek...és nagyon nehezek voltak. A végeredmény az lett, hogy 127 kg feladandó bőrönd, plusz két kézi csomag....nagyon éjjel mentünk aludni....
