Good morning Vietnam

1 hónap. Fantasztikus volt. Kristófnak úgy gondolom nagy élmény volt, és remélem a sűrű emlegetéssel, fényképnézegetéssel sikerül egy halvány emlékképet, hangulat-érzést megőrizni neki. Saci nem valószínű, hogy bármire is emlékszik majd, de remélem azért segíti majd a tudata annak, hogy a világ másik felén járt ilyen kicsiként, hogy rugalmasan álljon hozzá az élethez. A fényképeken pedig mindig látszani volt, hogy Ő a leggyönyörűbb kisbaba a világon :)

Úgy gondolom Kristóf is rengeteget tanult ezen az úton. Mostmár biztosan nem jön zavarba, hogy hogy kell lehúzni egy wc-t, mert már rengeteg félével találkozott :))

Amit én tanultam, azaz, hogy fantasztikus személyiségű gyermekeim vannak. Saci kemény egy nő lesz, aki kiáll azért amit akar, kommunikációs képessége pedig hasonló lesz a bátyjáéhoz (ergo mi már nem fogunk szóhoz jutni otthon az apjukkal :)), de ugyanakkor nagyon tud bújni, sokkal anyásabb, mint a bátyja volt, anyamajma :), a bátyját pedig követni fogja bárhová, az már most látszik, nagyon szereti Őt (szerencsére ez kölcsönös), remélem az életben mindig számíthatnak majd egymásra, nem lesz semmi és senki, aki eltávolítsa Őket egymástól...

Kristóf pedig egy okos, talpraesett, önálló, jó humorú emberke, aki - ha nem is túl rugalmas, de rávehető a rugalmasságra :) - nagyon szeretetre méltó, kedves is szerencsére. Rajongani, lelkesedni tud mindenért ami megtetszik neki, leplezni sem tudja, legyen az egy kislány, vagy egy szép bicikli :). Könnyen teremt kapcsolatot, nyelvtudás híjján is.

Nagyon szeretem Őket, de  ez gondolom érthető :)

Ami Vietnamot illeti, mindig nagyon jóérzéssel fogok rágondolni, és mindenkit buzdítok, hogy menjen el oda, illetve ha a Távol- Keletre vágyik, a legjobb, ha ide utazik, mert az emberek kedvesek, szeretik a turistákat, közvetlenek, innen mindenhová el lehet jutni, hisz a légiközlekedés jó.

Az utca nehéz illata mindig az orromban lesz, azt hiszem az egy kitörölhetetlen tapasztalat :). Ami őrzök még az az emberek kedvessége, ahogy Sacit meglátták, mosolyok, tapsok, vidámság...a bevásárlóközpontok csillogása,a bazárok és piacok közvetlen hangulata, az alkudozás felemelő érzése, mintha nyernél egy versenyen :), a Saigoni utcák forgataga, a villanyvezetékek, a taxik, éttermek, finom ételek, a halaspultok és a tengeri herkentyűk sokszínűsége, a lakások amelyekben laktunk, a rengeteg ember, Pityuka papagáj, a jellegzetes épületek, a kosz, a kifőzdék,az izzadság, a meleg, a gekkok, és az összes alkalom amikor patkányt láttam....

...a tengerparti luxus Na Trangban, Kristóf a medencében, a tenger...a szárnyashajó, a lanovkák, az utazásaink, a multkorival együtt: Angkor (ha Angkorra gondolok mindig a naplemete jut eszembe, és a béke és a csönd, ahogy elfáradva ülünk valamelyik épületen az idegenvezetővel és halkan beszélgetünk arról, hogy ők mit éreznek most, mert nagyon nehéz ott az élet, nincs pénz, de az orvosi szolgáltatások milyen drágák, és akkor azt mondta, hogy a nép most csak szimplán boldog..persze minden nehéz, de vége a vörös diktatúrának, a terrornak, a mészárlásoknak, eltünéseknek...egyszerűen csak boldogok.... és akkor rájöttem, hogy ezt elfelejtettük mi magyarok szerintem...nem voltunk csak boldogok, nem hagyták 20 éve, hogy örüljünk hogy vége, a média mocska, amely még a régi kezekben volt, nem hagyta, hogy ezt az állapotot átéljük és így nem tanultuk meg értékelni a szabdságot, és talán nem is lettünk emiatt szabadok, hisz akkor nem tudunk mást hibáztatni, pedig az mennyivel könnyebb mindig mást hibáztatni a nehézségeinkért... és ezért vagyunk most csak szimplán depressziósok....)... Phu Quok szigetére, a Mekong delta burjánzó környezetére, csatornáira, hajóira, Vung Taura...

Minden alkalom fantasztikus volt amikor itt jártam. Most elbúcsúzom Vietnamtól, de nagyon remélem, hogy nem örökre, bár az eszem tudja, hogy valószínüleg mégis :).

Eljött a szerda. délelőtt Csipetkéék elvitték azokat a cuccokat, amiket Nekik tettünk félre, illetve befejeztük a saját pakolásunkat.Mikor végeztünk elindultunk még ey kis sétára, anyukám elment a gyerekekkel kifizetni a maradék számlákat, én pedig részt vettem egy teljes test masszázson, lávaköves hátmasszázzsal kombinálva. Fantasztikus élmény volt, még egy hónappal utána is emlékszik rá a szervezetem, ahogy a meleg lávakövek a hátamon vannak, és jóeső meleget sugározva lazítanak el. Nagyon feltöltődtem az útra tőle. Sajnos az út strapája maga mindezt elég hamar lenullázta... :)

Este aztán kimentünk a reptérre, illetve előtte Csipetkéhez még vittünk némi cuccot, ami miatt végül úgy döntöttünk két taxival megyünk, nem zsúfolódunk bele egybe. Amikor kiértünk még ott találkoztunk a varronővel, mivel az egyik varratott ingnek volt némi hibája és azt kijavították nekünk és utánnunk hozták. Csipetke felfedezte, hogy van egy service a reptéren, aminek a lényege, hogy segítenek vinni a csomagokat, illetve a külföldieknek segítenek a becsekkolásnál, hogy odakapjanak ahová kellene. Na ez a szolgáltats semmit nem ér, javaslom nagy ívben elkerülni őket. 600 ezer dongot kérnek, de gyakorlatilag semmit nem csináltak, csak  a csomagot vitték, ahhoz meg azért ez drága összeg, pláne, hogy voltak kocsik is....

Na a csekkolásnál jött az első probléma, túl nehéz a csomag amit feladnánk, 150 kg kb....Ezt tudtuk, de változó, hogy hányszor szólnak, a vietnámi légitársaság naná, hogy akkor amikor 2 gyerekkel megyünk hazafelé, 11 csomaggal... Na mindegy, akkor egy nagy bőrönd visszavesz, és vehettünk ezektől a jópofa hordár csalóktól plusz jó drága pénzért fantasztikus kézipogyásszokat, amikbe átpakolhattuk, a bőrönd pedig maradt Csipetkénél. Az egyik kis csomagnak már az első behúzáskor szétjött a zippzárja, sebaj, mire jó a ragasztószalag....

Így aztán lett a 10 csomagból 11, és a 3 kéziből 5+ a babakocsi.....fantasztikus volt átkelni a rengeteg ellenörzőkapun. AZtán odamentünk a kiírt kapuhoz, ahol persze egy lélek sem volt, se kiírás semmi, Anyukám mondta is, hogy 99%-ban átpakolják máshová az indulást, kerestünk is egy kijelzőt, kiírták, hogy 14-es kapu. Átcuccoltunk, majd vártunk. Mivel nekünk standby jegyünk van el kellett kapni a kapitányt, hogy apukám beszélhessen vele telefono a helyünk érdekében. Vártunk egy csomót, közbe a gyermekek el voltak, szerencsére Kristóf nagyon jól bírta a várakozást. Mivel nem jött a személyzet, és már gyanúsan közel volt az indulás időpontja elmentünk leellenőrizni a kaput újra, erre visszarakták a 21-esre az indulást....rohanás vissza, tudtuk, hogy a személyzet már a gépen van ilyenkor, lecsúsztunk róluk. Apukám ekkor önállóan felhívta a kapitányt és beszélt vele éppen, amikor mi is elkaptuk Őt a folyosón, bemutatkoztunk, hogy igen mi vagyunk azok a hozzátartozók, akikről a volt kollégája beszélt az imént. Így aztán szerencsésen alakult a visszafelé út is, Kristóf anyukámmal a bussiness-en, én pedig a turistán, elsősorban, egyedül egy hármas ülésben, ugyanúgy ahogy kifelé. Ebben a nagy rohanásban azonban elvesztettük Saci egyetlen olyan cipőjének a felét, egy jó kis bőrszandált, amelyiket megtűrte a lábán. Egyébként mindent levesz, cipőt, zoknit, a harisnyát is megpróbálja csak az nem szokott sikerülni :)).

Amikor még lent várakoztunk a kapunál lettem figyelmes arra, hogy a mozgólépcsőn milyen csoportosulás td kialakulni. Az oka egyszerű sok vietnami, fiatal, idős egyaránt, nem mer rálépni. A vidékiek zöme itt lát előszőr mozgólépcsőt, és fél tőle, sikongatnak, nevetnek, és végül lejönnek a rendes lépcsőn.

Amikor elkezdték a beszállítást én előre mentem Sacival, anyukámék a végére maradtak, nála volt a jegy és az útlevél is. A bejáratnál volt egy földi személyzethez tartozó lány, nála elkezdtem összecsukni a babakocsit, hogy elvigyék az utazás idejére. Közben ő csevegő hangon megkérdezte, hogy hova utazom, mire mondtam, hogy Budapestre....Na ezt nem kellett volna, elkezdett tipródni hogy akkor hova küldesse a babakocsit, és nem volt hajlandó tovább küldeni..mert hogy akkor a többi csomagot is feladhattuk Budapestig és akkor ezt is úgy kell, hiába mondtam, hogy nem tudtuk feladni, azok is csak Frankfurtig mennek nem hitte el....Aztán azzal próbáltam érvelni, hogy a többi csomagtól függetlenül a babakocsira mindenképp szükségem lesz Frankfurtban, de ez sem érdekelte...meg kellett várni, hogy anyukámék utolsóként beszállva megmutasság a csomagjegyüket, amelyen tisztán látszott, hogy minden csomagunk csak Frankfurtig megy, és már be is léphettem a gépbe...

Az utazás amúgy eseménytelenül telt, a gyermekek a 12-ből 8 órát aludtak, a maradék időben ettünk, olvastunk, beszélgettünk, szóval eltelt.

Frankfurtba felvettük az összes csomagot, szerencsére mindegyik meglett. Két kocsit bírtunk ketten tolni, azokat telepakoltuk, a babakocsi is rá ment a tetejére, Saci a kenguruban elöl, a hátamon a hátizsák, anyukám vállán két csomag, és még Kristóf is húzott egy kis böröndöt. A gyerekek egyébként hősként viselkedtek, fantasztikusan együttműködtek velünk, Kristóf hatalmas segítség volt. Mivel lépcsőn ezt a mennyiséget nem tudtuk felvinni magunk, a kocsikat ellenben nem lehetett emeletre feltolni, úgy döntöttünk, hogy a vasút helyett busszal megyünk át a másik terminálra...buszra felcuccoltunk, buszról lecuccoltunk, eszméletlen volt. Amikor átértünk bementünk a baba-mama szobába kicsit rendbeszedni magunkat, meg Saci is kapott egy kis szopit. Az ingemből csavarni lehetett a vizet, úgy átizzadtam. Ezek után odamentünk a Malév pulthoz, ahol szerencsére senkit nem érdekelt, hogy milyen súlyú a csomagunk, úgyhogy mindent fel tudtunk adni amit csak akartunk. Maradt a hátizsák, a babakocsi, és még két táska, amiket a mi ruinunkkal már simán elvittünk. Kristóf talált valami pénzbedobós játékot, tekintettel arra, hogy milyen fantasztikusan viselkedett be is fizettük egyre. Átmentünk a biztonsági ellenőrzésen, ahol valami folyadékot kiszúrtak, sajnos azt elvették, meg beszólt a pasi, hogy ezek azért kicsit nehezebbek, mint amit fel lehet vinni a repülőre, de csak undokoskodott, tenni szerencsére nem tett semmit. Elmentünk keresni wc-t, mert Kristófra rájött a pisilnem kell, de azonnal dolog, úgyhogy oda tettünk egy kis kitérőt. Mire megtaláltuk a Malév beszállító pultot már elkezdett velünk veszekedni a nő, hogy hol jártunk eddig, meg akár el is intézhette volna, hogy nélkülünk induljon el a gép, komolyan úgy éreztem magam, hogy mindjárt a sarokba küld minket, mint a tanitónéni a rossza gyermeket, holott, semmi különúton nem jártunk, csak olyan baromi bonyolult az átvilágító rendszerük, hogy ennyi idő átjunni, gyerek mellett meg ha pisilni kell hát nem várhatunk, még az kellett volna, hogy a folyosó közepén bepisil... na mindegy feljutottunk a gépre, mondanom se kell, hogy még legalább 20 percet várakoztunk és még utánunk is jött utas a fedélzetre...

Na de ezek után a Frankfurt-Budapest szakasz már gyerekjáték volt, pillanatok alatt otthon voltunk. Kristófot itt érte a legnagyobb élmény, amikor bemondták magyarul szövegeket. Hátraszaladt (mert ők itt is bussinessen voltak) és boldogan újságolta, hogy anya magyarul is bemondták a dolgokat, és sugárzott a kis arca, hogy végre érti amit a mások mondanak :)

Otthon aztán ott várt  Apa a reptéren, és boldogan ölelt át minket, hogy végre újra együtt vagyunk :) és vitte a csomagok zömét is :)))

Hétfőre a vasárnap talált krémnek köszönhetően sokat javult Saci popsija, de mivel magyar doki legkorábban 5 nap múlva láthatta, úgy gondoltuk biztos ami ziher alapon elvisszük a francia-vietnami kórházba. Na ez volt az első és egyetlen hely Saigonban ahol végre jobban beszéltek nálam angolul (és most nagyon nem magamat fényezem :) ). Beregisztráltunk és odamentünk a gyermekrészlegre. Egyszerre 3 orvos rendelt, plusz a nővérkék adták be az oltást az egyik szobában. Kristóffal elmentem pisilni, de már rohannunk kellett vissza, mert már várt ránk a doktornő.  5 perc alatt sorra kerültünk. Még ott kint az előtérben megmérték a hosszát, súlyát (71 cm, és 9,7 kg volt). Majd bementünk, megvizsgálta, arra jutott amire mi, szerencsére, hogy pelenka kiütés, mutattuk neki az összes krémet amit edig rákentünk, azt mondta, hogy ez a legutóbbi - amelyiknek már látszott is a jótékony hatása - tökéletes lesz a jövőben, nem is ír fel mást, mert ő is a zink-oxid tartalomra menne rá, és ebben elég van. Meghallgatta még a tüdejét is, az tiszta volt. Itt is 5 perc alatt végeztünk. 400.000 VND volt (=4000 HUF kb.). Kifele menet Kristóf meg is kérdezte, hogy "négyszázezerbe került Saci feneke?" :).

Ezek után tudtuk, hogy eljött az idő és nem halogathatjuk tovább a Ben Thanh marketot. Ez Saigon legnagyobb és legismertebb piaca, mindent kapni, szűk sikátorokba rengeteg árus, a rámenős fajtából, aki csak mondja, mondja, mondja, hogy de még ezt nézd meg, ezt nézd meg, "other color, other size" , semmi légkondi, kb 10 perc után leépülsz, fél óra múlva zombiként kószálsz a piacon. De az ajándékokat itt lehet legjobban megvásárolni, és bizony még sok minden volt a listánkon. 

Csipetke nagy segítség volt megint, Kristófot elvitte az állatkertbe, utána pedig a játszóházba, ahol később mi is csatlakoztunk hozzájuk. Az állatkertről nem sokat tudok, csak, hogy voltak krokodilok, ("kicsik és nem zöldek(???) de, hogy milyen színű azt nem mondom meg mert titok" :)), akik aludtak, elefántok, kis elefánt (nagyon édi volt, meg cuki is), fehér és sárga tigrist (de nem ugrált a farkán mint a micimackóban :)), majom.

Mi meg elindultunk a piacra. Kemény menet volt, de mindent sikerült beszerezni, csak Sacinak a bokaláncot nem... Az a helyzet, hogy még a kint tartózkodásunk legelején láttam egy babán bokaláncot, és baromira megtetszett, hogy nekem olyan mindenképpen kell... mármint Sacinak persze :) ... Megvettük a teákat, a kesudiót, mandulát, pisztáciát, némi kandírozott gyümölcsöt, például mangót - ezt mindenkinek ajánlom akivel szembejön, nagyon érdekes és kellemes íze van, állítólag az emésztést is segíti. A zsákmány szépen gyarapodott, majd egyszer csak feladtuk...elfogyott az energia és kimentünk az első kijáraton ami szembejött. a meleg, atömeg, a szűk tér, a zaj, és akkor ráébred az ember, hogy legjobban a levegő hiányzik neki :).

odaut:

rengeteg árú, kis helyen:

a kávé, tea és magos részleg

Saci, már kissé kimerülve

gyümölcsök

dragonfruit-sárkánygyümölcs:

fokhagymagyümölcs (ez nem a hivatalos neve:))

Mangó

Lichi

durian

rizs fajták

Elmentünk Kristófért és haza taxiztunk. Jött a lakás tulajdonos megnézni a lakást, mi meg elmentünk a gyerekekkel elköszöni Pityu papagájtól, és vettünk némi vacsorának valót.

Este elkezdtünk bepakolni két nagy bőrönd megtelt, ám a dolgoknak csupán a töredéke tűnt el a lakásból. Elkezdtünk kicsit aggódni :).

Kedden reggel volt némi veszekedés anyukám és a telefontársaság között, mert azt mondták, hogy nem lehetséges, hogy kiszámolják, hogy most éppen mekkora a számlája, de némi kiabálás után már mégis ki lehetett számolni :)... hogy ezek a szolgáltatók mindenhol hatóságnak képzelik magukat...

Utána anyukám ment még intézkedni, mi kicsit diamond plazaztunk, aztán találkoztunk egy palacsintázós helyen.

Mivel vasárnap óta nem volt számítógépünk valamilyen műszaki ok miatt, kedden a telefont is kihúztuk, hogy ne is legyen további számlánk. ( megjegyzem némi pusztulást vittem vietnamba, tekintve, hogy állandó problémáink voltak az internettel, teljesen tönkrement a dvd lejátszó, majd a végére a laptop....ez van)

Ezek után elmentünk Kristóffal a játszóházba. Amíg ő játszott mi átmentünk a russian market-ba taxival, Ljubához. Ő sokáig Oroszországban élt, tud is oroszul, és a közönsége is zömében az, de a magyarok is szeretnek nála vásárolni. Nagyon jó Camel active, Northfolk, és más hasonló márkájú ruhái vannak, illetve motoros cuccokra állt rá nagyon. Kapott is apa egy nagyon dögös motorosdzsekit, motorosnadrágot (dupla) vesemelegítőt. (Mindez kb annyiba se került mint itthon egy dzseki.)..meg farmerdzsekit, zakókabátot... Apát felruháztuk. Emellett további ajándékot is sikerül beszerezni a LISTÁRÓL.

Amikor itt végeztünk visszamentünk Kristófért, akinek még nagyon nem akaródzott indulnia. Azért rávettem, majd sikerült találnunk egy ékszerészt nagyon szép ezüst láncokkal, amelyek tökéletesek voltak Sackónak, úgyhogy rögtön kettőt is kapott a lány. Sajnos a férje nem volt ott az ékszerésznek, aki a gravírozást csinálja - mivel az egyik gravírozható - így azt majd itthon kell megcsináltatni.

Kristóf kicsit elfáradt útközben:

Ezt meg csak úgy, mert tetszik:

Ezek után elmentünk a búcsú vacsoránkra, az Al Frescos-ba. Itt bordád érdemes rendelni, úgyhogy ezt is tettük, fantasztikus volt. Kristófnak sajtos tésztát rendeltünk, az is nagyon finom volt. Az asztal le volt terítve egy nagy fehér papírral, és hoztak színes ceruzákat is, úgyhogy a Rinaldo rajzolgatott, a pincérlányok meg körbe zsongták mindkét gyermeket. Nagyon jó búcsú este volt igazán.

Hazataxiztunk, gyermekeket ágyba dugtuk és folytattuk a pakolást. Egyrészt pakoltuk a hazavitelre szánt csomagokat, másrészt a háztartásból azt amit Csipetkééknek adunk, harmadrészt a szemetet. A bőröndjeink nagyon gyorsan teltek...és nagyon nehezek voltak. A végeredmény az lett, hogy 127 kg feladandó bőrönd, plusz két kézi csomag....nagyon éjjel mentünk aludni....

Szombaton ellátogattunk Vung Tau-ba. Ez egy Saigonhoz közeli, a Saigon folyó torkolatánál elhelyezkedő tengerparti városka, a dél-kínai tenger partján. A franciák által régebben közkedvelt kis üdülőfalu sokkal rendezettebb és tisztább mint Saigon.

Azonban Vietnamnak - az egyetlen országnak itt a környéken- olyan mázlija van, hogy olajat találtak a tengerében, úgyhogy Vung Tau-tól nem messze felhúzták a fúrótornyokat és a fürdő város korábbi varázsa elmúlt a külföldiek szemében. Fürödni mi sem fürödtünk, ellenben lanovkáztunk fel a dombtetőre, ahol épül ki egy szórakoztató központ.

Na de az elejéről írom :)

Szóval Ho Chi Minh Cityből (azt tudni érdemes, hogy hivatalosan Ho Chi Minh City, de a gyakorlatban mindenkinek Saigon a város neve, ezért én a változatosság kedvéért hol ezt használom, hol azt ) Vung Tauba leginkább szárnyashajóval érdemes menni, hiszen az utak elég rosszak, forgalmasak, autót bérelni sofőrrel nehézkes és lassú, repülő nincs, a hajó másfél óra alatt ott van, így egyértelmű a döntés, Kristóf a felhők között járt örömében. Szárnyas is és hajó is, és a víz fölött fog repülni??? tekintve, hogy nem tudom a szakszerű magyarázatát annak, hogy miért szárnyas a hajó azt mondtam, hogy olyan gyorsan megy, hogy olyan mintha repülne...remélem nem szúrtam el a gyermekem jövőbeni köztársasági elnöki posztját ezzel a magyarázattal...nehéz dolog ha az ember ilyen elvárásokat tűz a fia elé, tekintve, hogy egész sokáig ő a felelős azért, hogy egyáltalán megvalósul-e :)...

Szóval szombat reggel kikötő, várakozás, Csipetke is jött velünk. A kikötőben kiszúrta Kristóf a stég alatt az egérkét, anyukám nagy örömére. Le is fényképeztem, végül is anélkül nem jöhetek haza, hogy ne legyen egy ilyen fényképem, bár ahhoz képest elég jó volt, mert az 1 hónap alatt összesen 3-szor láttunk patkányt, illetve én háromszor, Kristóf csak kétszer, anyukám egyszer :) hogy Saci hányszor arról nem áll rendelkezésünkre adat :).

Szerencsére jegyet úgy adnak, hogy ülésre szól, tehát azzal nem volt gond, hogy állnunk kell. Sacika már nagyon rutinos utazó, amint leültünk elaludt :).. Csipetke külön ült tőlünk, és Kristóf úgy döntött az ő öléből élvezi az utazást. Nagyon megszerette Csipetkét egyébként, szót is fogadott neki, sokat beszélgettek - élvezte, hogy valaki más is értette amit mond, végre nem csak velünk beszélgethetett :).  A Saigon folyón ment végig a hajó, nagyon kellemes utazás volt.

Vung Tauban aztán első utunk a  korábban említett dombtetőn lévő szórakoztató központba vezetett. Van étterem, különböző állatok, vidámpark - ami épp nem működött karbantartás miatt....nem volt zökkenőmentes, de elfogadta a helyzetet Kristóf :). Ho Chi Minh Apó szobra, és egy nevető Buddha szobor (ez utóbbi még építés alatt) is található itt, emellett van egy mesterséges tó is fent, vízeséssel, ami mögé be lehet menni, átsétálni, nagyon érdekes élmény, Kristóf persze a vízzel kapcsolatos szokásos tartózkodását vette fel, nem volt teljesen őszinte a mosolya, de elővette a bátorságát és átsétált :). Az állatkerti részen vannak struccok, vadmalacok, nagyon icipicik is, kb mint egy megtermett patkányka, de aranyosak voltak nagyon, és majmok, piros fenekűek - ez különösen tetszett Kristófnak, hogy miért is piros :) ha jól emlékszem erről volt egy dal is, de meg nem tudnám mondani, hogy ki énekelte és mi a címe...

 Az étterem itt fent nagyon finom volt, minden nagyon friss és ízletes. Volt egy saját majmuk is láncon, Kristóf állandóan ott sertepertélt körülötte, szólítgatta, énekelt neki, ahogy ez itt a videón is látszik :)

www.youtube.com/watch

Itt a vendéglőben voltak kint a legnagyobb kigyópálinkák amit eddig életemben láttam. Nagy nemzeti csemege egyébként, sok felé kapni, de Európába már nem engedik be az állatvédelmi szabályok miatt.

Miután végeztünk lelanovkáztunk, majd átmentünk taxival Csipetke lakásába, van itt egy nekik nyaralónak. Ha már itt tartunk pár szót ejtenék a vietnami építészetről is. Saigonban még nagyon sok a gyarmatosítás korában épült ház, azok nagyon szépek, persze már sok lerobbant. A saját maguk által építettekre jellemző, hogy keskeny házak, hosszúak, és csak a két végén van ablak, a nappali sötét ellenben a hálószobában jó nagy ablakok vannak, sötétítés meg alig. Minden ajtón rács van. Hangszigetelés gyakorlatilag semmi, az ablakok szimplák, így a városban nem szabad alacsonyra költözni, mert iszonyat zajos, nem lehet aludni. A berendezés általában szegényes. Olyanra, hogy kilátás nem nagyon adnak. Simán felhúznak két 20 emeletes házat, egymástól pár méterre, úgy hogy a lakások egymásra néznek, ellenben a lépcsőházból gyönyörű kilátás nyílik a tengerre.  Olyan, hogy városrendezési terv nem nagyon van, a házak olyanok, mintha fentről ledobálták volna őket, kisebbek-nagyobbak  vegyesen. A hivatalok baromi korruptak egyébként. Van egy szálloda, a Duna hotel, amelyiknek a tulajdonosa szintén Magyarországon tanult, és általában először a legtöbb magyar itt száll meg aki kikerül, anyukám is itt töltötték az első pár hónapjukat. Ez a hotel volt nem tudom pontosan, de kb. 15 emeletes, egyszer csak lecserélték a hivatalnokokat és elrendelték, hogy ott csak 10 emeletesek lehetnek a házak, úgyhogy az összes hotelnak aki arra volt le kellett bontania 5 emeletet. Szóval így megy ez ott...

Amikor Csipetkééknél végeztünk taxiba szálltunk és elindultunk vissza a kikötőbe, mert már indult is vissza a hajó. Most jobb volt, mert nem voltak olyan sokan, mindannyiunknak jutott külön szék, Kristóf is és Saci is végig aludta az utat. Amikor megérkeztünk az egérke még ott volt, aminek Kristóf nagyon örült, hogy az egérke kijött a fogadásunkra :)).

Nagyon kellemes, eső utáni idő fogadott minket Saigonban, úgyhogy még sétálgattunk. És ekkor vettük észre, hogy a városban elterjedt egy póló, amelyet iphone használóként nem lehet kihagyni :) (a phó a nemzeti levesük, ha jól emlékszem erről már írtam...)

Vasárnapra a Sheraton hotelbeli ebéd volt a program. Itt be lehet fizetni kívülállóknak is egy fantasztikus svédasztalos ebédre. Hatalmas választék, és nagyon finom fogások voltak, nagyon jól telt, Kristóf is élvezte.

Vasárnapra már kialakult bennünk az elhatározás, hogy elvisszük Sacit az orvoshoz. A feneke már nagyon csúnya volt, igaz romlani nem romlott már a helyzet, de nem is javult a krémektől. Hazafelé aztán betévedtünk egy bababoltba, ahol szembe jött velünk egy krém - amerikai - amelyben 40%-os zink oxid tartalom volt, ekkor villant be, hogy erről mintha olvastam volna, hogy ez a lényeg, úgyhogy vettünk egyet, és nagyon eredményes volt, már az első használat után. Ettől függetlenül azért elmentünk az orvoshoz hétfön.

Szerda este anyukámmal befejeztük a pakolást, dobozoltunk, és úgy terveztük, hogy postán küldjük haza. Másnap azonban kiderült, hogy 85 kg plusz jött össze, ezért úgy döntött anyukám, hogy inkább még egy köbmétert vesz a költöztető cégtől, jobban megéri, és biztosabb is. Úgyhogy posta sztornó, altatás után - ami nem volt túl sikeres tekintve, hogy pusztán 20 perces séta volt reggel, és szerintem a gyerekeim ennél nagyobb strapához szoktak már :)-, elmentünk a műszaki piacra. Fantasztikus élmény volt, nagyon élveztem, bár mivel pont áramszünet volt és mindenhol zúgott az áramfejlesztő elég zajos élmény volt, még Saigonhoz képest is, ami amúgy egy elég zajos város, imádnak zajt kelteni, különféle dudahangok az autóban, amit persze mindig nyomnak, mert a visszapillantó tükrét egyezményesen nem használják, minden zenél a gyerekek cipőjétől kezdve, a legtöbb üzletig. Tegnap találkoztam egy biciklivel, amin egy felszerelt hangszóró menet közben is osztotta az igét.

Szóval a műszaki piac egy nagyon érdekes tapasztalat, bár elég sötét és sikátoros, és rengeteg áru van, műszaki cikkek, szerszámok, ipari méretű cukrászati segédeszközök, sütők (2.000.000-ért, cca 20000 Ft) Itt megkaptuk a korábban már keresett elektromos edényt.

Ezek után továbbálltunk egy kis lepedő és terítővarratásért, majd bementünk a vincom centerbe lehűlni és vacsizni. A gyerekeknek, tekintve, hogy Kristófka produktumával sem voltunk megelégedve, kaptak egy kis könnyű péksüteményt, és beültünk egy Kichi-be. Ez egy japán étterem, az a fajta, amiben futószalagon megy körbe az ennivaló.leültünk egy asztalhoz, aminek a közepén egy elektromos főzőlap van, arra kihoztak kétféle levest, és a futószalagon körbe futó ételeket belefőzhetted vagy mellé ehetted. Mindkét leves erős volt, csípős, főztünk bele tésztát, ettünk mellé még sushit. Kristóf teljesen oda volt érte, nagyon tetszett neki a hely, ette a tésztát amit belefőztünk, sőt még a levéből is, és szerette, pedig korábban nem ette az erőset. Amúgy tényleg nagyon finomak voltak a levesek, és a sushik is.

Ezek után átültünk egy japán cukrászdába. Kristóf rizssüteményt rendelt, a mama fagylaltkelyhet, én pedig egy valamit amit úgy hirdettek, hogy a gyermekek kedvence (gondoltam ha Kristófnak nem jön be az övé, tudunk cserélni). Ez a gyerekek kedvence úgy nézett ki, hogy a tetején egy nagyon finom vanília fagyi, leöntve csokisziruppal, alatta pedig egy nagy rakás jég szintén ezzel a sziruppal leötve....nem hittem el :)) a japánok úgy látszik havat esznek édességnek :) .

Amikor végeztünk akkor átmentünk a Fahasába, ami egy hatalmas könyvesbolt, ahol a könyvek mellett nagyon jó készségfejlesztő játékok, íróeszközök, kreatív eszközök vannak, ezekből jól bevásároltunk. )-re már haza is értünk...a gyerekek fürdés után kb. 5 perc alatt elaludtak :))

Kedden és szerdán zömében itthon voltunk. Csomagoltunk dobozoltunk, mint Tóthék :) ....Kedden jött reggel Csipetke segíteni, hozott élő rákot, azt sütötte ki nekünk. Az egyik az a sima kis rózsaszín rák volt, azt bepanírozva, illetve magában sütötte ki, a másik az ún. nyolc lábú rák egyik fajtája volt, ebből négyet sütött. A rák sütésnél az a lényeg, hogy még élőt kell venni, mert az a finom ami nagyon friss. 

A gyerekek imádták, mi nem különben. Saci különösen élvezte a húsát, ami miatt elég nehezemre esett a szakirodalom ajánlotta óvatosságot betartani, nem is sikerült igazán, úgyhogy egy kis hasmenése volt a lánynak. Délután terveztünk egy kis játszóterezést, de amint elindultunk volna leszakadt az ég, úgyhogy csak utána tudtunk indulni, akkor meg már sötét volt, így a játszótér elmaradt, meglátogattuk Pityukát, majd beültünk vacsizni.

Szerdán reggel 9-re jött a költöztető cég, csomagolt és elpakolt, ezalatt én a gyerekekkel elmentem sétálni, játszóterezni. ( A képeken látható gyümölcs a Saké, amelynek az íze a krumpliéhoz hasonlít, a leveléből pedig gyógyteát főznek- forrás: Csipetke)

Délután elszaladtunk a festőhöz az utolsó képért, amit csináltattunk ( a motoros képek is itt készültek), utána elmentünk coopmarktba egy nagy bevásárlásra sok kis apróságot (pl kis pamut nadrágok Sacinak 5 db 220 ft, ilyesmi, ami jól jöhet). Anyukám haza szeretne hozni ilyen elektromos lábost, amit otthon nem nagyon ismert, de itt, mivel sütő sehol nem volt, egyik albérletben sem, ezért beszerzett egyet, és nagyon megkedvelte. Azonban nem kaptunk jót, úgyhogy tovább mentünk, ám a taxiban felejtettük az esernyőt, nem volt nagy veszteség, de Kristóf teljesen kiakadt, hogy elvesztettük, és hozza vissza a taxisbácsi, és jaaaaj :))) gyönge férfi lelke nem bírt elviselni ekkora csapást :)

Sajnos ez volt az a nap, amikor Sacika elkezdett köhögni éjjel elég csúnyán, alig aludtunk valamit, mármint mi ketten, Kristófot nem érintette ez az incidens. Emellett a pelenka alatt is nagyon csúnya lett Sacinak a bőre, nem láttam még gombát, és igazán pelenkakiütést sem, így nem nagyon tudtam eldönteni, hogy most mivel állok szemben. Elmentünk hát patikushoz, megnézte a popsit is, kaptunk arra is kenőcsöt, meg a köhögésre is. A popsira később egy másik patikusnál egy másik szert is kaptunk, ez egy francia krém, ebben jobban bízok. A gyógyszerek itt nagyon jó eséllyel ugyanazon a néven vagy hasonlón fordulnak elő mint otthon. Érdemes a vásárlás után az interneten csekkolni a készítményt és az összetevőket, de ezzel szerencsére nem volt gond. Itt amúgy bármilyen gyógyszert megvehetsz, tablettákat akár darabra is, otthon vényköteles antibiotikumokat is simán :).

Ma is kemény napunk volt :)

Reggel egy kis intézkedés rohangálás, azután én a gyerekekkel megcéloztam a Vincom centert, ahol van játszóház Kristófnak. Ki is szálltunk, megyünk a lifthez(ez az épület úgy néz ki, hogy sok emelet magas, illetve 6 emelet mélyen benne van a földben), egyszer csak szól Kristóf, hogy pisilnie kell, mondom rendben keresünk wc-t, nem izgultam túlságosan, mert 20 perccel korábban ahol voltunk ott is megtisztelt egy fát (fánál szokott pisilni, szerencse, hogy fiú, borzalmasak általában a wc-k, csak ezekben a bevásárló központokban lehet bemenni, de itt is gondos fertőtlenítés mellett), szóval úgy gondoltam nem sürgős. Aztán hiába keringtem az emeleten, nem volt wc, illetve valószínűleg volt, csak nem írták ki, ezt már máshol is láttam. Egyszer csak szólt Kristóf, hogy mi lenne ha kimennénk, mondom jó. Babakocsit ott hagytam a lépcső tetején és leszaladtunk pisilni. Már pont a fánál álltunk amikor Kristóf nem bírta tovább és bepisilt szegénykém....Na ott voltam egy babakocsival, egy bepisilt gyerekkel, váltóruha nélkül (annyira nem volt ebből már régóta probléma), ja és persze Dong sem volt nálam csak Dollár beváltani. Mit volt mit tenni pisisen beosontunk a bevásárlóközpontba, fel a harmadikra, ott bementem egy boltba vettem egy sortot neki - persze nem volt ilyen egyszerű, nem fogadták el a dollárt, szóval először bank - aztán a már megtalált wc-hez. Bementünk a mozgássérült wc-be, mert baromi sok cucc volt és már Sacika is ébredezett (eddig aludt szerencsére). Kristóf nagyon megijedt, hogy ő nem sérült és menjünk innen, pedig van ismerősünk aki kerekesszékkel jár, alaposan ki is kérdezte őt erről annak idején, de azt hiszem nem értette, hogy ez mit jelent, csak, hogy valami bajt. Gyorsan átöltözött, de arra már nem volt hajlandó, hogy itt is pisiljen át mentünk a női wc-be. Aztán játszóházazott, majd ebédeltünk - itt csatlakoztak hozzánk újra anyukám és Csipetke, majd jött a fagylalt fondű. 14 gombóc fagyival és gyümölcsökkel és olvasztott csokival. Ettünk csilis csokis fagyit, meg gyömbér fagyit, ez utóbbi fantasztikusan finom volt, akinek lehetősége van próbálja ki, nagyon ajánlom!

lószimulátoron :)

 Fondű újra :) :

Délután további rohangálások voltak, ezzel nem is untatlak Titeket :). Este 6 után értünk haza, vacsi, fürdés alvás a gyerekeknek, majd 9 körülre iide is értek az áthúzott kanapéval a kárpitosok, és szét is szedték nekünk a bútorokat amik a konténerben fognak hazautazni. Szerencsére egyik gyermek sem ébredt föl, pedig volt kalapálás meg pakolás ezerrel. Szerdán el is viszi a költöztető cég majdnem mindent, tányérunk onnantól már papír lesz, de legalább nem kell mosogatni :).

Mivel ez a poszt szokatlanul rövid lenne gondoltam idehozom egy kicsit az elmúlt napokat, a korábbi tenger ígéretemet

 volt vízesésünk is :

És végül egy kis videó Kristóffal, ez már Saigonban készült, de a témája részben ideillik :):

www.youtube.com/watch

Vasárnap laza napra készültünk, úgyhogy este úgy zuhantunk ágyba a fáradtságtól, hogy még a fürdés is reggelre tolódott. Reggel kezdtünk a varrónőnél, hiszen varrattunk pár ruhát, AoDai-t, tunikákat a selyemből. Ez a népviselet a mai napig nagyon népszerű itt, egyenruháknak, illetve alkalmi ruhának is megfelelő (csak az anyagán látszik természetesen a különbség) általában valamilyen színes felső és egy színben hozzá illő egyszínű fényes bő nadrág. Hagyományosan ha jól tudom a fiatal hajadon lányok fehéret hordanak. Nekem az eljegyzési ruhám is fehér AO Dai volt.

 Most azonban nem ilyen oldalt kapcsos verziót csináltattam, hanem az elöl középen hagyományos gombolásút. A ruhák majdnem kész lettek, 1-2-n kellett még igazítani, de azt helyben meg is csinálták. Közben mi átmentünk a közelben lévő Gon Café-ba. A hely nevezetessége, hogy régebben, amikor még anyukámék is bentebb laktak, és több magyar élt kint, ez volt a törzshelyük. A legutóbbi kint létünknél is sokat jártunk ide. Nagyon olcsó (1 óriás banános palacsinta 25000 VND, kb. 250 Ft.), 20 éve ugyanaz a szakács főz, és még sosem lettünk itt betegek az ételtől. Arra ugyanis nagyon kell figyelni a higiénés körülmények mellett, hogy hol és mit eszik az ember. Bár sokszor egy előkelőnek látszó étteremtől jobban betegek lettek, mint a kisebb konyháktól. Érdemes olyat választani amit jól átsütnek, semmi friss és nyers zöldség, hús, a salátát el kell felejteni. Ja és felnőtteknél érdemes a vacsora végén otthon a sajátból egy kupicát fertőtlenítési céllal meginni. Ha az ember maga vesz gyümölcsöt, zöldséget a piacon, vagy húst, azt mindenképp át kell mosni. A zöldségekre, gyümölcsökre van egy Veggy's nevű szer, amit minden boltban kapni, a húsra neomagnolt szoktunk használni, neomagnolos vízben átmossuk. A csapból ami itt jön víz, azt bár a helyiek ivóvíznek használják, nem ajánlom. Fogat mosunk vele, bár a gyerekeknek azt sem engedem (mondjuk a fürdés és pacsálás közben azért mindkettő nyel belőle, de bajuk ettől még nem volt, de az ördög nem alszik). Érdemes betartani a higiénés szabályokat, sok ilyen nedves kendőt beszerezni (kapni mindenhol), van egy Green Cross nevű szer, az szintén kézfertőtlenítő, de mi otthonról legalább 3 féle sterilizáló kendőt is hoztunk. Az egyetlen hátrányuk, hogy mivel sok bennük az alkohol kikezdheti a kezüket, főleg Sacinál kezdtük el a jeleit látni, így minden fertőtlenítés után egy sima nedves kendővel is áttöröljük, és így még nem volt gond. Anyukám a 7 év alatt egyszer lazított ezeken a szabályokon és megevett egy epret, fél év volt mire hosszas vizsgálódás után megállapították, hogy mi baja és kigyógyították belőle....Amióta itt vagyunk Kristófnak csak egyszer volt enyhe hasmenése, ami valószínűleg az itteni tejtől volt, mivel itt minden tej teljes tej (3,6-os) és az valószínüleg sok neki, nekem semmi bajom nincs tőle. Sacinak inkább szorulása van itt :) de az biztos, hogy sokat számít, hogy ő még szopik, és itt kint többet kéri az anyatejet, mint otthon..hiába az ösztönök :).

Szóval A gon Caféban ebédeltünk. Az volt benne a sikeres, hogy mindent szép sorban megrendeltünk Phó leves (helyi nagyon finom hús leves bambuszrüggyel, citromfűvel, fehér tésztával:) spring rollst, rákokat, hagyma karikát, és desszertként banánt, ehhez képest mindent kihoztak, ami épp elkészült, kezdtük a spring rolls-szal, majd hozták a palacsintát...innentől meddő próbálkozás volt Kristófot a normális étkezési sorrend megtartására rávenni...de egy óriás palacsintát egymaga bevágott :). Sacika meg a phó levesért volt oda, imádta, cuppogott érte :)

Gon café

Saci küzd a Phó levesért

 Kristóf és az óriás palacsinta

Vegy és a Green Cross

Ezek után felvettük az elkészült ruhákat, és mentünk az egyik ruhás piacra, ahol a múltkor nagyon jó minőségű rancia gyerekruhákat kapott  anyukám. Sajnos Saci méretében most nem voltak ilyenek, de azért így is szép volt a termés, 3 évre előre vannak kis ruháink :).

Utánna irány a Saigon Center, ahol a földszinten van anyukám kedvenc kávézója, a Paris Deli, nagyon finom kávécsodákkal, és olyan erős légkondival, hogy fél óra elteltével, már kifejezetten hűvös van :).

Küzdelem a kávéért :) :

Itt  a bevásárlóközpontban evőeszköz projekt volt, van anyukáméknak egy készletük, ami már kissé hiányos, azt egészítettük ki.

Mikor ezzel végeztünk, elindultunk gyalog lötyögni kicsit, apukám kért vietnami témájú festményt, úgyhogy bejártuk a környező boltokat, galériákat. Itt a festészetnek nagy kultusza van, sokfelé vannak nyílt kis festőüzemek, ahová bemész egy fényképpel és arról megfestik amit szeretnél, annyira pontosan másolnak, hogy sokáig azt hittük, hogy valahogy rádolgozzák a vászonra és utána átfestik, de persze nem így van :), természetesen saját festményeket is kapni. Az árban nagy a szórás, pár 10-től pár ezer dollárig. Végül 3 képet vettünk, összesen 120 dollárért, mindegyik nagyon hangulatos életkép, szép színekkel.

Találkoztunk a nővel, aki apukám szerint a legnagyobb kereskedő :) nagy csatákat vívtak, apukám keményen próbált alkudni, de a nő nem hagyta magát. Egyébként cigit árul :) 

Este 7-re értünk haza.

Hétvége Saigonban olyan mintha nem is lenne. Na jó hivatalos ügyet intézni nem tudsz, a bankok is zárva vannak, de egyébként fel sem tűnik, hiszen  minden bolt egész nap nyitva, az élet pezseg...még hogy New York az amelyik sosem alszik...

Szombaton már reggel várt minket az autó 9-kor. Kellékes piac, illetve ezüstös volt betervezve aznapra, meg egy kis bútor, illetve gyermekáruház. A kellékes piac az fantasztikus. Én nagyon szeretem az ilyen bazár jellegű helyeket, bár - mivel nincs légkondi ellenben szűk sikátorokon mész, rengeteg kis bolt között, ahol elképesztő mennyiségű áru van, körülötted sok-sok ember (és motor természetesen), nagyon gyorsan le tud építeni. Ez a kellékes piac pedig olyan ahol gyakorlatilag csak gombokat, csipkéket, fonalakat, ollókat, cérnákat, foltokat, márkajelzéseket (sic!) tollakat, és ilyen kézimunkához szükséges dolgokat lehet kapni. Vannak ismerőseim akik imádnák ezt a helyet, hisz még én is, aki a varrással eléggé hadi lábon állok, szinte kedvet kaptam hozzá...bár szerencsére ez a hangulat amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is :)...Itt Saigonban még nagyon életben van a "mesterségek utcája" típusú berendezkedés. Van olyan utca ahol pl. csak a csomagoláshoz való dolgokat árulják, több kis üzlet egy csoportban, van a régiségek utcája, a szerszámos utca, műszaki cikkeké, stb. Amúgy ide a kellékesre ollóért és gombokért mentünk. A vietnamiaknak van egy spéci kis ollójuk, nagyon jól kézre áll, és pontosan, könnyedén lehet vele vágni. Ebből az ollóból 12 darab volt 35000 Dong, ami 2 dollár :). A piacon úgy közlekedünk, hogy Sacikát magamra kötöm, és Kristóf megy a babakocsiba, hogy ne legyen elszaladgálás, mert a nagy tömegben, és ezen a kis sikátoros terepen azért könnyen elveszíthetjük egymást. Nem is szerette Kristóf a piacot...nem tudom mit fog szólni a Benh Thanh Market-hoz... az egy kemény nap lesz...

Utcai életkép, szöknek a rákok :)

 A kellékes piac bejárata:

Áru bőség:

strasszok

gombok, foltok:

csipkék

Az összes világmárka képviselteti magát :) :

mindenféle

 Azok a bizonyos spéci ollók :

Piaci "kofák" :)

 Kifőzde:

 A piac külső része:

 Kristóf már nagyon unta:

A piac után jött az ezüstös projekt, ám a régi címen már nem volt ott az anyukám által ismert üzlet, így kicsit bóklásztunk, így akadtunk rá arany nagykereskedésekre, az itt lévőkből nem vehettünk volna egyesével, csak 10 darabonként :) inkább kihagytuk...

A nézelődés közben ráakadtunk a régi ezüstösre is, azonban kiderült, hogy profilt váltott - bár valamennyi ezüstöt még tartott - és kő nyakláncokkal, bizsukkal foglalkozik...nagyon szép nyakláncaim vannak most már :)

Ezen a képen Csipetkével van a nagyfiú :) Csipetke anyukám barátnője, aki a 70-es években Magyarországon tanult, és elég jól beszél még mindig magyarul. Ő nagyon sokat segít nekünk a vásárlásoknál, ügyintézéseknél, fordít, ismeri a helyi szabályokat, kalauzol minket, mert bár anyukámék mögött 7 év van az országban, még mindig sok minden másképp működik, mint azt mi megszoktuk :)...

 És végül a "kisszépszég" :)

Hazafelé még megálltunk bababoltban, néztünk babakocsit, de nem érdemes itt venni, ugyanazok az árak mint otthon. Sajnos szegény Graconk kezdi nagyon érezni az itteni viszonyokat, a hatalmas járdaszegélyeket le-fől, a sok súlyt, amivel segít a cipekedésben. Úgy általában  Saigon nem egy babakocsi barát terep, bár a külsőbb kerületek már igyekeznek valamennyire, de  még messze vannak a céltól. A járdaszegélyek amúgy tényleg extrém magasak, majd lefotózom. Ja és mivel a Saigoni városrendezés baromira a motorok kordában tartására igyekszik, sok intézkedése sújtja a babakocsisokat is. Például a parkokban sokszor a sétáló utcák le vannak egy vasrúddal zárva, hogy motor ne hajtson át...de így babakocsival is feldolgozhatatlan akadály. Szóval az idelátogatóknak mindenképp javaslom, hogy valamilyen hordozó alkalmatossággal is készüljenek. Én végül a kenguru mellett döntöttem (bár van otthon kendő is és mei tai is) de úgy voltam vele, hogy itt az is előfordulhat egy váratlan helyzetben, hogy anyukámnak kell magára kötnie Sackót, és azért a kengurura lehet legegyszerűbben rájönni. Háti hordozótól én nagyon félek, hogy kikapják belőle a gyereket.

Itt a bababoltban vettünk pár apróságot, pl. gyereket a szülőhöz rögzítő hevedert motorozáshoz. ASaigoni közlekedés megér egy posztot mindenképp fogok róla írni, mert nagyon különleges. Mindenesetre azt megtanulja az ember, hogy motorkerékpáron mindent lehet vinni, üvegtáblától a 3 gyerekig :).

Másnap reggel reggeli után úgy döntöttünk elmegyünk a csúszda parkba. 9-kor elindultunk, azonban kiderült, hogy csak 10-kor nyit, úgyhogy előtte inkább lemetünk az underwater world-be, ami egy hatalmas aquárium tulajdonképpen :). Sajnos itt sok kép nem készült, mert ránk szóltak ha vakuztam, azonban a kamerán (mivel ugye aki eddig figyelt az tudja, hogy a fényképezőgép sikeresen lemerült :) ) nem találtam meg, hogy hol kell kikapcsolni a vakut (ezt a mai napig nem tudom, de már feltöltöttem a fényképezőgépet :) ). Kristófot nagyon lenyűgözte ez a világ, néztük a sok halat, tengeri csillagot, rákot, tengeri sünt, korallokat. Volt egy olyan része is, ahol egy mozgó járdán állva, nézhetted a hatalmas medencét tele állatokkal. Volt óriásteknőc, tigriscápa, rája, más fajta cápa, rengeteg hal fajta. Kristóf kétszer is körbe ment a járdával :) .

Nem hiába volt Kristóf farsangkor "nagy és ihesztő cááápa!" :)

Miután végeztünk irány a csúszda park. Mint a korábbiképeken láthattátok rengeteg féle-fajta csúszda volt, amelyekhez kis társaságunkból talán nekem volt a legtöbb kedvem :)Kristóf és a víz viszonyát ismerjük, Saci kicsike, anyukám meg már nagy hozzá :) Volt ilyen görbe, olyan alagút, volt egy szivárványcsúszda, amelyen 6-an csúszhattak egyszerre, volt egy tzunami nevű is... Na gondoltam elsőre kipróbálom a 6 színű csúszdát bemelegítésnek. Megbeszéltük Kristóffal, hogy a végében várnak, nem mászkál el, szót fogad stb...lecsúszok, erre Kristóf sehol, anyukám mondta, hogy elszaladt egy perce utánam, de ő meg Saci miatt nem tudott utána szaladni, na elkezdtem kutatni, futni, kiabálni, rengeteg ember persze, rengeteg gyerek mindenfelé, de az én kis szöszke fiamat semerre se láttam...nem vagyok egy pánikolós fajta, de itt megijedtem, kristóf és a víz nem szerencsés párosítás, belegondoltam futás közben, hogy mi történhetett vele és sírva fakadtam...ekkor elkapott egy biztonsági őr, leadta az adatokat a rádiójába, elindultunk visszafelé és addigra már ott volt nagyinál, visszavitték...nagyon megijedt ő is, de ő nem gondolta, hogy eltűnt, ő attól ijedt meg, hogy én kiborultam, és sírva mondogatta, hogy nyugodj meg anya, ne sírj... Na ezek után, csak hogy szaván fogjam, hogy többet nem mászkál el, csúsztam mégegyet a csúszdán, és ő ügyesen végig várta mindezt. Azonban több csúszáshoz már nem volt kedvem, így még időztünk egy darabig, megnéztük a gyermek és a hullám medencét aztán visszamentünk a szállodában, délután már csak a medencéknél telt.

Az elkövetkező napok hasonló egyhangúsággal teltek szerencsére. Napközben fürdés a medencében, Kristóf esetleg kicsit játszóházazott, addig mi hárman csajok mentünk a tengerbe lubickolni, sétálgattunk, megnéztük a közelben befogott pávákat (egy fehér 3 színes páva), egyik reggel Sackó negyed 6-kor ébresztett, akkor kiosontunk és sétálgattunk 7-ig a parton :). Esténként bementünk a vidámparkba, körhintáztunk, elefántoztunk, dodzsemeztünk, kipróbáltam a hullámvasutat, és a 4D-s mozit is :).

Péntek reggel aztán együtt lementünk elbúcsúzni a tengertől, Kristóf közölte, hogy nem jön be, ő kint homokozik addig. Jó. Bementünk 3-an, egyszer csak láttuk, hogy jön közelebb, valamit feltétlenül el kellett mondania :) Jaaj de nem megy be...de közben meg ott volt egy kis szőke lányka, látszott Kristófon, hogy nagyon tetszik neki :) (Kristófon amúgy nagyon látszik, ha valaki megtetszik neki, rötön odamegy, simogatja, ölelgeti, nem tudja leplezni az érzéseit :)) Odamentem hozz, felemeltem, hogy lemossam róla a homokot, hagyta bár szóban tiltakozott. aztán halakat néztünk, és egyszer csak benne állt a tengerben és nem félt, nem sírt, nagyon megdícsértük, hogy legyőzte a félelmét, és büszkék vagyunk rá, és ő a nap hőse, és igen apa is büszke rá, meg Jóska papa, István papa, Piroska nagyi is :).

Ezután már nem maradt sok időnk, így gyorsan átöltöztünk és indultunk a repülőhöz. Visszafelé már motorcsónakkal utaztunk.

A csúszdaparkban, krokodilszelidítőként :)

A Hotel gyermekmedencéjében:

Saci a parton várja a vizet:

Beszóltál?:

Pápápá :):

 Vízben élni jó :

Burberry mániás anyám van...:

Az a bizonyos hajnali séta... :

Selyemhímzés a hotel aulájában:

Körhintán lovagolva:

A másik Fittipaldi:

Kapitány, Kapitányom :)

Majd még teszek fel pár képet a tengerről, mert az lélegzet elállító volt.

Xin cháó! (a helyesírás mód nem biztos, de ejtsd: szin tyáó, értsd: jónapot, viszlát)

www.vinpearlland.com/en-US/Home/default.aspx

Ez a honlapja, javaslom elmenteni a könyvjelzők közé mint feltétlenül meglátogatandó célpont :)

Itt minden arra lett kitalálva, hogy kikapcsolódj. Előszőr is lanovkával mehetsz be (a csomagok külön úton mennek, motorcsónakkal), ettől Kristóf már oda volt teljesen. Úgy néz ki amúgy, hogy amennyire nincs kibékülve a nyílt vízzel, a repülést annyira szereti, és várja :) lehet nem köztásasági elnök lesz, hanem pilóta :)

 És a csúszda park kívülről (erről majd később) :

A Cable Car (lanovka) a szórakoztató központba érkezik, ahol található egy kis vidámpark, egy tengeri aquarium, és egy csúszdapark. Van itt bevásárló utca is, de mivel kikapcsolódni jöttünk, ide el se mentünk, hisz mást se csinálunk mostanság... (azért a szállodában nem kerülhettük ki és egy kis blúz, bizsu, táska befigyelt :) Komoly előrelépésnek tartom azonban, hogy a gyerekeknek nem vettünk semmit :) )

Innen elektromos kisbuszok visznek át a sziget túloldalára a szállodába. Így ez egy csöndes nyugodt helyen fekszik, az öböl kristálytiszta, gyönyörű, hálóval szűrik, hogy szemét ne kerüljön oda, fehér homokos a partja. Minden úgy épült, hogy babakocsival könnyedén, kis kerülőkkel közlekedj, ha valamiért mégis nehézkes lenne, rögtön ugranak, hogy segítsenek cipelni a babakocsit. A szobánk gyönyörű, tágas, erkélyes, jól felszerelt, folyosóvégi volt, kétszer jöttek takarítani, illetve megágyazni az estéhez, csokik a párnán, minden ami kell :)...

Mivel utolsó nap jutott eszembe a szobát lefényképezni, természetesen takarítás előtt, így azt képzeljétek hozzá :)

Reggel, délben, este fantasztikus  svédasztalos teríték várt minket, tartalmazott egyrészt helyi ételeket, de emellett természetesen fel vannaK készülve a kontinentális gyomrúakra is :) úgyhogy mindig találtunk kedvünkre valót.

Első nap megmártóztunk a tengerben. Erről sajnos csak kamera felvételünk van, ahogy Kristóf találkozik a régóta várt vízzel, de lehet nem is baj. Zengett a part az üvöltésétől, nem volt hajlandó bemenni, vádli középig nagy nehezen, hosszas rimánkodásra besételt, teljesen kiborult a széltől és a hullámoktól (jelzem nem voltak hullámok, csak hullámnak látszó nagyon enyhe vízmozgás), úgyhogy ennyiben maradtunk, ő ezek után homokozott a parton (de csak magasan a parton, hogy ne fújja el a szél a homokozó játékait, meg persze őt magát :). Sacika ezzel szemben elindult a vízbe. Leraktuk a parton, és ő négykézláb skerázott befelé :) Nem maradtunk sokáig átnéztünk a medencékhez. A hotel úgy hirdeti magát, mint akinek a legnagyobb úszómedence felülete van Ázsiában..nos ellenőrizetlenül elhittem :) kis medence, nagy medence, gyerekmedence, minden van, a gyermek résznél van egy hajó modell, rajta két csúszdával, az egyiken Kristóf lecsúszott, némi felháborodással fogadta, hogy a vízbe érkezik, úgyhogy ezek után soha többé nem csúszdázott...meg is mondta, hogy ő csak a játszótéri csúszdát szereti....Este vacsora után átnéztünk a vidámparkba...itt sok csalódás érte Kristófot, mert a legtöbb játék ahová fel szeretett volna ülni, csak 1,30 m-től volt használható, szegénykém pedig csupán egy méteres hal :) De végül találtunk egy körhintát, ami hasonló ahhoz amelyik nálunk is megtalálható klasszikus körhintához, a másik pedig repülő elefántokból áll, és arra csak 1,40 m alattiak ülhettek fel, és ez aztán nagyon rendbe tette a lelkét :). Volt még egy belső játékterem, itt volt a dodzsem, ez is  tetszett Kristófnak, csak az ütközések nem annyira, egyik menetnél meg is mondta a nagymamájának, hogy mostmár ne harcoljunk többet nagyi... :) Ezenkívül volt még belső akadálypálya, továbbá töméntelen mennyiségű játékgép, mindez fülsértő ricsaj mellett.

A játékgépeken nagyon meglepődtem. Sosem kötöt le igazán a műfaj, és otthon szerettem hülyíteni magam, minden vizsgaidőszakban a vizsgák után tövig nyomott gázzal süvítettem a need for speed-del, jót tett, kikapcsolt :) de ez valami hihetetlen volt, pl. lószimulátorok, és 10 mű ló egymás mellett, vagy egy komplett tank, amibe beülhetsz és harcolhatsz, motorok, autók, teljes felszereltséggel, igényesen...döbbenetes volt...sokkal nehezebb lehet manapság távol tartani ezektől a helyektől a gyerekeket, mint a régi jó flipperektől :)

Azt még el kell mondanom, hogy igen ez az este, a nyaralás eleje volt az a nap amikor lemerült a fényképezőgép aksija, és persze elfelejtettem töltőt vinni..... Úgyhogy innentől a kamera vette át a szerepet, aminek sokkal gyengébb minőségüek a fényképei, de azérta lényeget megmutatják :)

délutáni alvás :)

 "Vedd fel a pöttyös ruhádat, az lesz ám a feltünő..."

Amikor meguntuk (mi hamarabb, mint Kristóf) visszabuszoztunk és aludtunk.

Újra Saigonban.

Kezdem az elejéről... Már régóta arra készült anyukám, hogy elviszi az unokáit Nha Trang-ba, az ott lévő sok szigetecske közül az egyiken fekvő Vinpearl Hotelbe (a Hon Tre szigeten fekszik) ami egy 5 csillagos szálloda, és maga a tökéletes kikapcsolódás. Baromi nagy, sosem volt probléma a helyfoglalással, általában 1 héttel korábban lefoglalták és mentek. Na most itt a múlt heti internet mizéria miatt kicsit késve fogtunk hozzá a dolgokhoz, és jött a hír, mint a pofon, hogy nincs hely, a vinpearl dugig van... Több úton próbáltuk, hogy hátha, már mindegy volt a szoba mérete, fajtája, csak oda mehessünk, visszapattantunk. Na akkor ajánlották nekünk a múltkori bejegyzésben említett Hon Tam Resort-ot (a Hon Tam szigeten).

Elmentünk, gyönyörű hely, gyönyörű kis bungalók, baromi nagy csönd, első ránézésre maga a paradicsom...de...1 napot bírtunk ott...Az ok nagyon egyszerű, mi befizettünk egy összeget, amelyért cserébe az ígért 5 csillagos ellátást vártuk...és, hogy mi a trópusokon egy alapvető elvárás egy szállodától? Na igen a jól működő légkondi...mert az amelyik zümmög a szoba sarkában de nem hűti le a szobát csak idegesít, nem elég...emellett elég alapvetőnek tűnik egy jól működő zuhany...az a zuhany amelyiknek orrán-száján folyik a víz, csak a zuhanyrózsából csordogál, megint csak nem számít jónak, hiába próbálta a karbantartó srác elmésen megmondani, hogy de hát van víz, miért mondjuk, hogy nem jó....emellett csak a wc-ben lévő telefon működött, a gekko odacsinált a kiságyba (ezt azért nem rójuk fel a szállodának, de nem is segített a hangulatunkon), a medencében meleg volt a víz (esküszöm fűtötték, olyan pisi meleg volt) ellenben a tengerpart elég köves volt, bár kristálytiszta, csak gyerekekkel fürdésre nem túl alkalmas (pláne olyan gyermeknek, aki természeténél fogva a nyílt vízzel amúgy sincs kibékülve - Kristóf), a reggeli meglehetősen szegényes volt, vacsora nem járt a szobához, de mivel ezen a szigeten csak ez a hotel volt, elég szűken válogathattunk az éttermek közül és viszonylag drága is volt, ami nem túl nagyvonalú dolog... Ellenben békánk volt rögtön a félig nyitott fürdőszobában :)

Ezzel együtt az ötlet jó, és kialakulhat a hely, csak nagyon át kell gondolni a koncepciót... pár kép az ottani tartózkodásról

A bungalónk erkélyéről készült:

Motorcsónakból:

Énekelt a csónakban...nem félt ám :) :

A szoba:

A fürdőszoba:

Az út:

Ezeken az utakon villanyautók jártak, kb. olyanok mint amiket a golfozásnál használnak. Kristóf oda volt ezekért. Amikor pakoltunk össze induláskor akkor ő kint várakozott...történt valami, de, hogy pontosan mi azt sosem fogjuk megtudni, mert a sofőrök sem mondtak semmi konkrétumot, de lássuk Kristóf magyarázatát:

A kisfiú a pocakomban (ez már rosszul kezdődik :) ) megnyomta a pedált és az autó elindult hátrafelé és pufffff nekiment a fának (????)....

Na mindegy, külsérelmi nyom nem volt, szólni nem szóltak, a fiam fantáziájába pedig simán belefér :)

Pár kép még :

Estére kidőlt :) :

Saci bezzeg elemében volt :)
 

Este azért ment a hancúr :)

Majd bújtak egy sort alvás előtt :) :

Másnap aztán reggel - részben apukám buzdítására - átmentünk a Vinpearl-höz megérdeklődni, hogy nincs-e esetleg szabad szoba, és visszakérdeztek, hogy Oceanview vagy Hillview-t szeretnénk-e??? köpni-nyelni nem tudtunk hirtelen...eszméletlen ez az ország, nem lehet kitanulni :) úgyhogy kértünk egy tengerrenézőt azon nyomban :). Vissza mentünk a Hon Tam-ba, beírtunk a panaszkönyvbe, kijelentkeztünk és átköltöztünk :)))

Péntekre az is elintéződött telefonálgatásokkal, hogy azért a zömét a pénznek is visszakaptuk.

A szombattól (2. nap) szombatig tartó 8 napot kicsit zanzásítva írom meg, tekintve, hogy a rengeteg intézkedés, rohangálás+ a fáradtság miatt kissé összefolyik, és leírásban sem lenne értelme nagyon részletezni. A hétvége még főleg lötyögéssel, és a vásárlandó, elintézendő dolgok összeírásával telt, illetve átállással és a klímával járó nehézségek- könnyebbségek megszokásával telt. Felfedeztünk egy új plázát, mármint főleg anyukámnak új természetesen, nekem több újdonság is akad :), ez a pláza most nyitott májusban, vincom a neve, 3 emelet mélyen a föld alatt és 3 emelet mélyen a föld felett helyezkedik el. Jó helynek mondható, jó boltok vannak benne, van egy hatalmas játszóház, ami nem gyermekmegörző nem lehet ott hagyni a gyermeket, hogy esetleg mindketten szórakozzatok és a gyermek se unja magát a vásárlás-nézelődés során, ott kell ülnia játszórész előtt. De baromi jó akadálypályája van, viszont mellette ilyen játékterem jellegű a dolog, olyan iszonyatos hangerővel visítanak a játékok, hogy fél óra után fájt a fülem, komolyan tartottam attól, hogy károsodást szenved a hallásunk...Szóval a hétvége ezzel telt, senyvedtünk a trópusokon, és az egyik légkondis plázából a másikba vonszoltuk magunkat :). Busszal közlekedtünk, minden órában van egy busz a városba, fizetős, kemény tízezer dong/ ülés (a gyermekeket az ölünkbe vesszük). Kristóf nagyon élvezi. Jobban mint a taxizást, ez is félóra az is félóra, ha nem sietünk, vagy jó a belváros célnak akkor buszozunk. Azt mindenképp tudni kell, hog az ember amint beváltja az első dollárjait Vietnámi dongba (VND) rögtön milliomosnak érezheti magát :) 1 USD=19000 VND :) szóval az, hogy elköltöttünk egymilliót egy nap, az kb10-13 ezer forint közötti összeget jelent, de mennyivel jobban hangzik :).

Hétfőn aztán a lovak közé csaptunk volna, ha nem romlik el előszőr, még szombaton az internetünk, illetve vasárnap a laptop töltője, ami nélkül sajnos már nem működik...internet híjján elég nehéz lett volna összehasonlítgatni az árakat, kinézni a boltokat. Hétfő reggel sikerült megjavíttatni a számítógépet, de az internetes fickó csak keddre jött javítani, és mivel amúgy is sok probléma van a nettel vettünk este egy mobilinternetet, sim kártyával, tök jó, mindent összedugtunk, installáltunk stb.  de nem akart indulni a net...próbáltuk így, próbáltuk úgy, aztán Apát felhívva tudtuk meg a megoldást: regisztrálni kell a sim kártyát, felhívtam a telefonszámot, ékes vietnámi nyelven mondtak is valamit, de nem tűnt rossz hírnek, de mivel továbbra sem akart indulni felhívtuk az ügyfélszolgálatot, ajhol szerencsére annyira beszéltek angolul, hogy kiderült személyesen kell regisztrálni... szóval nem volt netünk továbbra sem :)). Szerdán aztán már minen kialakult jott az internetes fickó is és a mobilinternet is regisztrálódott.

Mindeközben a többi vonalon jártuk a boltokat, bútor ügyben, szállítás ügyben, motor vétel ügyben, márvány vétel ügyben, inganyagok, öltönyanyagok, selymek....

 Mindeközben a gyerekeket szeretgették az eladók, akik ennek vagy örültek:

Vagy nem annyira :) :

öltönyök, ingek:

Szerdától aztán végülis kocsit béreltünk sofőrrel, mert egy csomó időt elvett az állandó taxiból ki, taxit fogni,  dolog, plusz a sokk cuccot a gyerekeknek legalább nem kellett állandóan ki-be pakolnunk, nagyon jó volt így kölekedni. ( A sofőr szükségességéről a saigoni közlekedésben később, most legyen elég annyi, hogy kell :) )

Mineközben megismerkedtzünk Pityukával, aki a bolt felé vezető úton lakik, és bóbitáját megemelve üdvözöl, ha meglát minket. Anyukám már régóta ismeri, ő nevezte el Pityukának, Kristóf persze rögtön megszerette :)
 

Az esti séták továbbra is meg vannak :

A boltban szem-szájnak ingere, minden kapható :) Kristófot alig lehet elhívni a halas pulttól, megnézzük az élő öreg halakat, akiket majd ha meghalnak megehetünk :) az izgő mozgó rekötözött rákokat csodálja, a sok polipot, medúzát,

Persze azért csajozunk is ezerrel :)

Erről jut eszembe, beszélgetett Apával skypen és mondta neki az apja, hogy találkozik majd a bölcsis társaival, mit üzen Kristóf? erre Kristóf közölte, hogy a Gyurinak azt, hogy legyen jó, a Lilinek (ti. a bölcsis menyasszonya, volt szájra puszi is meg minden), hogy szeresseen engem! :) hát nem igazi pasi logika??? :)))

Hazafelé pedig felfedeztük a Yale büszke intézményét Vietnámban :) :

Végül Sacikáról egy sztárfotó (Apa ilyen csúszásgátlót vettem, otthonra már nem kell :) ):

Holnap elutazunk repülővel a tengerpartra, Na Trangba, egy kis szigeten - Hon Tam - lévő 5 csillagos szállaodába, lesz homokos tengerpart, verőfényes napsütés, és sok-sok pihenés..ahogy az már 2 gyerekkel lenni szokott :)

http://www.hontamresort.com.vn/en-US/default.cco

Utána jövök :)

kiegészítés: tegnap Kristóf látott mókust :) mondta, hogy ott egy mókus, kérdeztem, hogy és milyen farka volt, hosszú vékony, vagy nagy, erre mondta, hogy hosszú..és én úgy hívom egér :))) mert arra hasonlít..szóval meg volt az első patkányélményünk is :)

pá

Megérkezés után tehát hazajöttünk, időben nagyon jól jött ki, mivel reggel szálluk le, nem volt más dolgunk mint estig ébren maradni :).Amúgy ilyenkor nyáron 5 órával van előrébb az óra itt, mint otthon (télen 6 mivel itt nincs téli-nyári számolás). Minden reggel 6 körül kel a nap, és minden este 6 körül sötétedik.

Megérkeztünk, kipakoltunk. Leszaladtunk boltba venni alapvető élelmiszereket (tej, játékok a gyerekeknek stb. :) ) Hazaértünk, ettek, majd kidőltek délutáni alvásra :). Mikor felébredtek elindultunk egy nagy sétára itt a kerületi korzón. Saigonnak ez a része egy újonnan kialakított kerület, tele apartman házakkal, kifejezetten a külföldiek egyik kedvelt lakóhelye, messze van a belvárostól, sokkal élhetőbben kiépített, széles utak, fás, parkos területek, játszóterek, és alig van forgalom....főleg a belvárosihoz képest. Zömében koreaiak, japánok, ausztrálok és európaiak laknak itt. Ez meglátsztik az itteni boltok árukínálatán is. Mondjuk amúgy is mindent kapni itt... sőt annál is többet...elképesztő az árubőség...és az, hogy milyen olcsón lehet dolgokat kifogni...na de erről később még sokat lesz szó :).

A felső térképen bejelöltem a lakóhelyünket és a "fontosabb" (értsd többször előforduló) helyszíneket.

A következő térképen a kerület elhelyezkedése látható a belvároshoz képest.

A Quan 1 az a belváros, egyszóval ez egy kertvárosi része Ho Chi Minh Citynek.

A séta során találtunk Kristófnak egy jó kis pótkerekes biciklit, kemény 3000 Ft-ért átszámolva :) nem tervezzük hazavinni, de itt jó lesz Kristófnak. Azóta is minden este sétálunk egyet, ő pedig biciklizik velünk és nagyon szereti :). Sétálgatás után beültünk egy helyre vacsorázni. Leültünk, kaptunk egy ajándék levest azután vártunk...csak vártunk..csak vártunk..aztán végre kijöttek (amúgy pizzázó volt). Rendeltünk...akkor visszajött a pincér fiú, hogy nincs almalé mégsem, akkor kértünk narancslevet...akkor kijött a pincérfiú, hogy amit az érkezésünkkor feltálaltak leves, az hiba volt ki kellene majd fizetni. Majd kicsit később kijött megint, hogy elmondja még valami nincs, de ezt nem vártuk végig, felálltunk és eljöttünk...Így végül máshol vacsiztunk. Kristóf felfedezte a gekkokat, illetve egy varangyos békát is talált az étterem mellett :)

Pár kép az estéről:

A bicajos :) :

Saci kidőlt :

Az étteremben:

 Aludni úgy alszunk, hogy anyukámmal alszik Kristóf én meg Sacival egy másik szobában egy nagy matracon. Saci baromira élvezi a helyzetet úgyveszem észre, egyrészt tetszik neki, hogy ilyen hatalmas helye van mozogni (ki is használja rendesen) másrészt, hogy velem alszik, boldogan mosolyog rám elalváskor - ha nem szopi közben alszik el.

Elaludtunk jól aludtunk, eltelt a péntek :) .

In medias res kezdem a blogot, mivel az idő sürget, már régen el akartam indítani, csak közben az élet nem engedte, na meg a helyi internetszolgáltatók sem :)

2010. június 3-án hajnali 5 órakor keltünk, ébresztettük a gyerkőcöket. Kristóf közölte, hogy ő inkább alszik, minthogy Vietnamba utazzon, köszöni szépen... Azért meggyőztük, felöltöztünk, Apa vitt ki minket a reptérre. 7:50-kor indult a MALÉV Frankfurtba. Kristófnak is és Sacinak is ez volt az első utazása repülőn. Kicsit izgultam, mert a fiam eléggé óvatos duhaj finoman szólva, de úgy látszik a nagyapjára is ütött, mert imádta a repülést :) (azért a Frankfurt- Saigon 12 óra alatt volt egy kis unatkozós hisztizős jelenet, de összességében jól bírták). Leszálláskor Kristóf kicsit meglepődött a fülduguláson, Saci pedig rutinosan elaludt, így az első 1 óra 20 perces utat sikeresen abszolváltuk.

Frankfurtban aztán vártunk kb. 5 órát, de apukámmal ott találkoztunk és ő segített a Vietnami gépre feljutni. Kristóf anyukámmal Bussiness classon utazott, mi Sacival a deluxe-n, első sorban, egyedül...nagyon kényelmes volt így... nem tudom visszafelé milyen lesz segítség nélkül...

Amikor megérkeztünk a két bőröndből az egyik nem jelent meg a szalagon, anyukám persze bepánikolt ahogy azt kell, én meg mentem bejelenteni kb. 15 perc után, hogy mi történt, de közbe rám telefonáltak, hogy sztornó megérkezett a bőrönd...valószínüleg kikapták ellenőrzésre...biztos a bébiételre rágerjedtek a kutyák :)

Az jó volt, hogy mindkét gépnél gyakorlatilag a beszálló kártya átadásáig tolhattam a babakocsit, ott vették el és Frankfurtban rögtön kiszálláskor meg is kaptam, Vietnamban a szalagon jött ki.

Frankfurtban a várakozás órái viszonylag jól teltek, szopival, alvással, sétálgatással, shoppingolással :), illetve Kristóf talált egy reptéri autót, ami szerintem elromlott és kirakták mászókának, mert a fiam kb 2-3 órát játékkal töltött rajta, és senki nem szólt rá, pedig elment mellette egy-két egyenruhás.

Érdekes volt, hogy amikor kicsit kimentünk a reptér épülete elé levegőzni nem messze tőlünk egy német idősebb férfi és egy arab férfi elkezdtek kötekedni, illetve aztán egymásnak is mentek volna ha nem fogják le őket. Valószínüleg ittasak lehettek, az arab (vagy török) pasi elkezdett kiabálni, hogy igen, terrorista vagyok itt van rám kötve 3 kilo uránium, és közbe röhögött. Ezután nyugton maradtak és elvileg mindenki folytatta a maga beszélgetését míg egyszer csak csönd lett, majd egy puffanás, lekapcsolták az arab fickót..hiába ez nem volt vicces...

Szóval eltelt a várakozás ideje, szép lassan beszállhattunk a gépbe, és felszálltunk. 12 óra volt a repülés, éjszaka, a gyerekek kb. a negyedik órában elaludtak (Kristófnál ezt megelőzte egy kisebb hiszti, sarokba állítottam, de a közelben saroknak kinéző valami csak az ajtó mellett volt, onnan meg elküldték mert veszélyes, így megúszta :) ), és a leszállás előtt kb. másfél órával ébredtek.

Én nagyon élveztem a repülést, 2004-ben ültem utoljára repülőn, nagyon hiányzott a hangulata, a jellegzetes illatai a repülésnek, az üléseknek, az érzés a gyomromban ahogy gyorsulunk és elemelkedünk a földtől és az a pihe puha, göröngyöktől mentes (leszámítva egy egy időjárási helyzetet) utazás :).

Így alszik Saci a fali bölcsőben :)

 A bussiness osztály törzsutasa :)

Leszálláskor megcsapott minket az a jellegzetes trópusi nehéz meleg, nagyon jól esett mi tagadás. Itthon előtte állandoan esett, hideg volt, hiányzott már a napfény.

Vietnámi egyedül álló specialitás, hogy kifelé menet is átvilágítják a csomagokat, nem csak befelé a gépbe :) eszméletlen... úgy általában sok mindenről más az elképzelésük :)

Amikor kiértünk az épületből, fantasztikus ragyogó napsütés és kisebb népünnepély fogadott, rengeteg ember ült kint, énekeltek, beszélgettek, várták a rokonokat, barátokat, ismerősöket. Integettek és tapsoltak a gyermekeknek :)

Bevágódtunk egy taxiba és hazajöttünk anyukámék lakásába. Ez a Phu My Hung kerületben van, Parkview az épület neve. Holnap megpróbálok egy Saigon térképet berakni, hogy " képbe" legyetek.