Szombaton ellátogattunk Vung Tau-ba. Ez egy Saigonhoz közeli, a Saigon folyó torkolatánál elhelyezkedő tengerparti városka, a dél-kínai tenger partján. A franciák által régebben közkedvelt kis üdülőfalu sokkal rendezettebb és tisztább mint Saigon.
Azonban Vietnamnak - az egyetlen országnak itt a környéken- olyan mázlija van, hogy olajat találtak a tengerében, úgyhogy Vung Tau-tól nem messze felhúzták a fúrótornyokat és a fürdő város korábbi varázsa elmúlt a külföldiek szemében. Fürödni mi sem fürödtünk, ellenben lanovkáztunk fel a dombtetőre, ahol épül ki egy szórakoztató központ.
Na de az elejéről írom :)
Szóval Ho Chi Minh Cityből (azt tudni érdemes, hogy hivatalosan Ho Chi Minh City, de a gyakorlatban mindenkinek Saigon a város neve, ezért én a változatosság kedvéért hol ezt használom, hol azt ) Vung Tauba leginkább szárnyashajóval érdemes menni, hiszen az utak elég rosszak, forgalmasak, autót bérelni sofőrrel nehézkes és lassú, repülő nincs, a hajó másfél óra alatt ott van, így egyértelmű a döntés, Kristóf a felhők között járt örömében. Szárnyas is és hajó is, és a víz fölött fog repülni??? tekintve, hogy nem tudom a szakszerű magyarázatát annak, hogy miért szárnyas a hajó azt mondtam, hogy olyan gyorsan megy, hogy olyan mintha repülne...remélem nem szúrtam el a gyermekem jövőbeni köztársasági elnöki posztját ezzel a magyarázattal...nehéz dolog ha az ember ilyen elvárásokat tűz a fia elé, tekintve, hogy egész sokáig ő a felelős azért, hogy egyáltalán megvalósul-e :)...
Szóval szombat reggel kikötő, várakozás, Csipetke is jött velünk. A kikötőben kiszúrta Kristóf a stég alatt az egérkét, anyukám nagy örömére. Le is fényképeztem, végül is anélkül nem jöhetek haza, hogy ne legyen egy ilyen fényképem, bár ahhoz képest elég jó volt, mert az 1 hónap alatt összesen 3-szor láttunk patkányt, illetve én háromszor, Kristóf csak kétszer, anyukám egyszer :) hogy Saci hányszor arról nem áll rendelkezésünkre adat :).
Szerencsére jegyet úgy adnak, hogy ülésre szól, tehát azzal nem volt gond, hogy állnunk kell. Sacika már nagyon rutinos utazó, amint leültünk elaludt :).. Csipetke külön ült tőlünk, és Kristóf úgy döntött az ő öléből élvezi az utazást. Nagyon megszerette Csipetkét egyébként, szót is fogadott neki, sokat beszélgettek - élvezte, hogy valaki más is értette amit mond, végre nem csak velünk beszélgethetett :). A Saigon folyón ment végig a hajó, nagyon kellemes utazás volt.
Vung Tauban aztán első utunk a korábban említett dombtetőn lévő szórakoztató központba vezetett. Van étterem, különböző állatok, vidámpark - ami épp nem működött karbantartás miatt....nem volt zökkenőmentes, de elfogadta a helyzetet Kristóf :). Ho Chi Minh Apó szobra, és egy nevető Buddha szobor (ez utóbbi még építés alatt) is található itt, emellett van egy mesterséges tó is fent, vízeséssel, ami mögé be lehet menni, átsétálni, nagyon érdekes élmény, Kristóf persze a vízzel kapcsolatos szokásos tartózkodását vette fel, nem volt teljesen őszinte a mosolya, de elővette a bátorságát és átsétált :). Az állatkerti részen vannak struccok, vadmalacok, nagyon icipicik is, kb mint egy megtermett patkányka, de aranyosak voltak nagyon, és majmok, piros fenekűek - ez különösen tetszett Kristófnak, hogy miért is piros :) ha jól emlékszem erről volt egy dal is, de meg nem tudnám mondani, hogy ki énekelte és mi a címe...
Az étterem itt fent nagyon finom volt, minden nagyon friss és ízletes. Volt egy saját majmuk is láncon, Kristóf állandóan ott sertepertélt körülötte, szólítgatta, énekelt neki, ahogy ez itt a videón is látszik :)
Itt a vendéglőben voltak kint a legnagyobb kigyópálinkák amit eddig életemben láttam. Nagy nemzeti csemege egyébként, sok felé kapni, de Európába már nem engedik be az állatvédelmi szabályok miatt.
Miután végeztünk lelanovkáztunk, majd átmentünk taxival Csipetke lakásába, van itt egy nekik nyaralónak. Ha már itt tartunk pár szót ejtenék a vietnami építészetről is. Saigonban még nagyon sok a gyarmatosítás korában épült ház, azok nagyon szépek, persze már sok lerobbant. A saját maguk által építettekre jellemző, hogy keskeny házak, hosszúak, és csak a két végén van ablak, a nappali sötét ellenben a hálószobában jó nagy ablakok vannak, sötétítés meg alig. Minden ajtón rács van. Hangszigetelés gyakorlatilag semmi, az ablakok szimplák, így a városban nem szabad alacsonyra költözni, mert iszonyat zajos, nem lehet aludni. A berendezés általában szegényes. Olyanra, hogy kilátás nem nagyon adnak. Simán felhúznak két 20 emeletes házat, egymástól pár méterre, úgy hogy a lakások egymásra néznek, ellenben a lépcsőházból gyönyörű kilátás nyílik a tengerre. Olyan, hogy városrendezési terv nem nagyon van, a házak olyanok, mintha fentről ledobálták volna őket, kisebbek-nagyobbak vegyesen. A hivatalok baromi korruptak egyébként. Van egy szálloda, a Duna hotel, amelyiknek a tulajdonosa szintén Magyarországon tanult, és általában először a legtöbb magyar itt száll meg aki kikerül, anyukám is itt töltötték az első pár hónapjukat. Ez a hotel volt nem tudom pontosan, de kb. 15 emeletes, egyszer csak lecserélték a hivatalnokokat és elrendelték, hogy ott csak 10 emeletesek lehetnek a házak, úgyhogy az összes hotelnak aki arra volt le kellett bontania 5 emeletet. Szóval így megy ez ott...
Amikor Csipetkééknél végeztünk taxiba szálltunk és elindultunk vissza a kikötőbe, mert már indult is vissza a hajó. Most jobb volt, mert nem voltak olyan sokan, mindannyiunknak jutott külön szék, Kristóf is és Saci is végig aludta az utat. Amikor megérkeztünk az egérke még ott volt, aminek Kristóf nagyon örült, hogy az egérke kijött a fogadásunkra :)).
Nagyon kellemes, eső utáni idő fogadott minket Saigonban, úgyhogy még sétálgattunk. És ekkor vettük észre, hogy a városban elterjedt egy póló, amelyet iphone használóként nem lehet kihagyni :) (a phó a nemzeti levesük, ha jól emlékszem erről már írtam...)
Vasárnapra a Sheraton hotelbeli ebéd volt a program. Itt be lehet fizetni kívülállóknak is egy fantasztikus svédasztalos ebédre. Hatalmas választék, és nagyon finom fogások voltak, nagyon jól telt, Kristóf is élvezte.
Vasárnapra már kialakult bennünk az elhatározás, hogy elvisszük Sacit az orvoshoz. A feneke már nagyon csúnya volt, igaz romlani nem romlott már a helyzet, de nem is javult a krémektől. Hazafelé aztán betévedtünk egy bababoltba, ahol szembe jött velünk egy krém - amerikai - amelyben 40%-os zink oxid tartalom volt, ekkor villant be, hogy erről mintha olvastam volna, hogy ez a lényeg, úgyhogy vettünk egyet, és nagyon eredményes volt, már az első használat után. Ettől függetlenül azért elmentünk az orvoshoz hétfön.
