Good morning Vietnam

Vasárnap laza napra készültünk, úgyhogy este úgy zuhantunk ágyba a fáradtságtól, hogy még a fürdés is reggelre tolódott. Reggel kezdtünk a varrónőnél, hiszen varrattunk pár ruhát, AoDai-t, tunikákat a selyemből. Ez a népviselet a mai napig nagyon népszerű itt, egyenruháknak, illetve alkalmi ruhának is megfelelő (csak az anyagán látszik természetesen a különbség) általában valamilyen színes felső és egy színben hozzá illő egyszínű fényes bő nadrág. Hagyományosan ha jól tudom a fiatal hajadon lányok fehéret hordanak. Nekem az eljegyzési ruhám is fehér AO Dai volt.

 Most azonban nem ilyen oldalt kapcsos verziót csináltattam, hanem az elöl középen hagyományos gombolásút. A ruhák majdnem kész lettek, 1-2-n kellett még igazítani, de azt helyben meg is csinálták. Közben mi átmentünk a közelben lévő Gon Café-ba. A hely nevezetessége, hogy régebben, amikor még anyukámék is bentebb laktak, és több magyar élt kint, ez volt a törzshelyük. A legutóbbi kint létünknél is sokat jártunk ide. Nagyon olcsó (1 óriás banános palacsinta 25000 VND, kb. 250 Ft.), 20 éve ugyanaz a szakács főz, és még sosem lettünk itt betegek az ételtől. Arra ugyanis nagyon kell figyelni a higiénés körülmények mellett, hogy hol és mit eszik az ember. Bár sokszor egy előkelőnek látszó étteremtől jobban betegek lettek, mint a kisebb konyháktól. Érdemes olyat választani amit jól átsütnek, semmi friss és nyers zöldség, hús, a salátát el kell felejteni. Ja és felnőtteknél érdemes a vacsora végén otthon a sajátból egy kupicát fertőtlenítési céllal meginni. Ha az ember maga vesz gyümölcsöt, zöldséget a piacon, vagy húst, azt mindenképp át kell mosni. A zöldségekre, gyümölcsökre van egy Veggy's nevű szer, amit minden boltban kapni, a húsra neomagnolt szoktunk használni, neomagnolos vízben átmossuk. A csapból ami itt jön víz, azt bár a helyiek ivóvíznek használják, nem ajánlom. Fogat mosunk vele, bár a gyerekeknek azt sem engedem (mondjuk a fürdés és pacsálás közben azért mindkettő nyel belőle, de bajuk ettől még nem volt, de az ördög nem alszik). Érdemes betartani a higiénés szabályokat, sok ilyen nedves kendőt beszerezni (kapni mindenhol), van egy Green Cross nevű szer, az szintén kézfertőtlenítő, de mi otthonról legalább 3 féle sterilizáló kendőt is hoztunk. Az egyetlen hátrányuk, hogy mivel sok bennük az alkohol kikezdheti a kezüket, főleg Sacinál kezdtük el a jeleit látni, így minden fertőtlenítés után egy sima nedves kendővel is áttöröljük, és így még nem volt gond. Anyukám a 7 év alatt egyszer lazított ezeken a szabályokon és megevett egy epret, fél év volt mire hosszas vizsgálódás után megállapították, hogy mi baja és kigyógyították belőle....Amióta itt vagyunk Kristófnak csak egyszer volt enyhe hasmenése, ami valószínűleg az itteni tejtől volt, mivel itt minden tej teljes tej (3,6-os) és az valószínüleg sok neki, nekem semmi bajom nincs tőle. Sacinak inkább szorulása van itt :) de az biztos, hogy sokat számít, hogy ő még szopik, és itt kint többet kéri az anyatejet, mint otthon..hiába az ösztönök :).

Szóval A gon Caféban ebédeltünk. Az volt benne a sikeres, hogy mindent szép sorban megrendeltünk Phó leves (helyi nagyon finom hús leves bambuszrüggyel, citromfűvel, fehér tésztával:) spring rollst, rákokat, hagyma karikát, és desszertként banánt, ehhez képest mindent kihoztak, ami épp elkészült, kezdtük a spring rolls-szal, majd hozták a palacsintát...innentől meddő próbálkozás volt Kristófot a normális étkezési sorrend megtartására rávenni...de egy óriás palacsintát egymaga bevágott :). Sacika meg a phó levesért volt oda, imádta, cuppogott érte :)

Gon café

Saci küzd a Phó levesért

 Kristóf és az óriás palacsinta

Vegy és a Green Cross

Ezek után felvettük az elkészült ruhákat, és mentünk az egyik ruhás piacra, ahol a múltkor nagyon jó minőségű rancia gyerekruhákat kapott  anyukám. Sajnos Saci méretében most nem voltak ilyenek, de azért így is szép volt a termés, 3 évre előre vannak kis ruháink :).

Utánna irány a Saigon Center, ahol a földszinten van anyukám kedvenc kávézója, a Paris Deli, nagyon finom kávécsodákkal, és olyan erős légkondival, hogy fél óra elteltével, már kifejezetten hűvös van :).

Küzdelem a kávéért :) :

Itt  a bevásárlóközpontban evőeszköz projekt volt, van anyukáméknak egy készletük, ami már kissé hiányos, azt egészítettük ki.

Mikor ezzel végeztünk, elindultunk gyalog lötyögni kicsit, apukám kért vietnami témájú festményt, úgyhogy bejártuk a környező boltokat, galériákat. Itt a festészetnek nagy kultusza van, sokfelé vannak nyílt kis festőüzemek, ahová bemész egy fényképpel és arról megfestik amit szeretnél, annyira pontosan másolnak, hogy sokáig azt hittük, hogy valahogy rádolgozzák a vászonra és utána átfestik, de persze nem így van :), természetesen saját festményeket is kapni. Az árban nagy a szórás, pár 10-től pár ezer dollárig. Végül 3 képet vettünk, összesen 120 dollárért, mindegyik nagyon hangulatos életkép, szép színekkel.

Találkoztunk a nővel, aki apukám szerint a legnagyobb kereskedő :) nagy csatákat vívtak, apukám keményen próbált alkudni, de a nő nem hagyta magát. Egyébként cigit árul :) 

Este 7-re értünk haza.