Good morning Vietnam

Hétvége Saigonban olyan mintha nem is lenne. Na jó hivatalos ügyet intézni nem tudsz, a bankok is zárva vannak, de egyébként fel sem tűnik, hiszen  minden bolt egész nap nyitva, az élet pezseg...még hogy New York az amelyik sosem alszik...

Szombaton már reggel várt minket az autó 9-kor. Kellékes piac, illetve ezüstös volt betervezve aznapra, meg egy kis bútor, illetve gyermekáruház. A kellékes piac az fantasztikus. Én nagyon szeretem az ilyen bazár jellegű helyeket, bár - mivel nincs légkondi ellenben szűk sikátorokon mész, rengeteg kis bolt között, ahol elképesztő mennyiségű áru van, körülötted sok-sok ember (és motor természetesen), nagyon gyorsan le tud építeni. Ez a kellékes piac pedig olyan ahol gyakorlatilag csak gombokat, csipkéket, fonalakat, ollókat, cérnákat, foltokat, márkajelzéseket (sic!) tollakat, és ilyen kézimunkához szükséges dolgokat lehet kapni. Vannak ismerőseim akik imádnák ezt a helyet, hisz még én is, aki a varrással eléggé hadi lábon állok, szinte kedvet kaptam hozzá...bár szerencsére ez a hangulat amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is :)...Itt Saigonban még nagyon életben van a "mesterségek utcája" típusú berendezkedés. Van olyan utca ahol pl. csak a csomagoláshoz való dolgokat árulják, több kis üzlet egy csoportban, van a régiségek utcája, a szerszámos utca, műszaki cikkeké, stb. Amúgy ide a kellékesre ollóért és gombokért mentünk. A vietnamiaknak van egy spéci kis ollójuk, nagyon jól kézre áll, és pontosan, könnyedén lehet vele vágni. Ebből az ollóból 12 darab volt 35000 Dong, ami 2 dollár :). A piacon úgy közlekedünk, hogy Sacikát magamra kötöm, és Kristóf megy a babakocsiba, hogy ne legyen elszaladgálás, mert a nagy tömegben, és ezen a kis sikátoros terepen azért könnyen elveszíthetjük egymást. Nem is szerette Kristóf a piacot...nem tudom mit fog szólni a Benh Thanh Market-hoz... az egy kemény nap lesz...

Utcai életkép, szöknek a rákok :)

 A kellékes piac bejárata:

Áru bőség:

strasszok

gombok, foltok:

csipkék

Az összes világmárka képviselteti magát :) :

mindenféle

 Azok a bizonyos spéci ollók :

Piaci "kofák" :)

 Kifőzde:

 A piac külső része:

 Kristóf már nagyon unta:

A piac után jött az ezüstös projekt, ám a régi címen már nem volt ott az anyukám által ismert üzlet, így kicsit bóklásztunk, így akadtunk rá arany nagykereskedésekre, az itt lévőkből nem vehettünk volna egyesével, csak 10 darabonként :) inkább kihagytuk...

A nézelődés közben ráakadtunk a régi ezüstösre is, azonban kiderült, hogy profilt váltott - bár valamennyi ezüstöt még tartott - és kő nyakláncokkal, bizsukkal foglalkozik...nagyon szép nyakláncaim vannak most már :)

Ezen a képen Csipetkével van a nagyfiú :) Csipetke anyukám barátnője, aki a 70-es években Magyarországon tanult, és elég jól beszél még mindig magyarul. Ő nagyon sokat segít nekünk a vásárlásoknál, ügyintézéseknél, fordít, ismeri a helyi szabályokat, kalauzol minket, mert bár anyukámék mögött 7 év van az országban, még mindig sok minden másképp működik, mint azt mi megszoktuk :)...

 És végül a "kisszépszég" :)

Hazafelé még megálltunk bababoltban, néztünk babakocsit, de nem érdemes itt venni, ugyanazok az árak mint otthon. Sajnos szegény Graconk kezdi nagyon érezni az itteni viszonyokat, a hatalmas járdaszegélyeket le-fől, a sok súlyt, amivel segít a cipekedésben. Úgy általában  Saigon nem egy babakocsi barát terep, bár a külsőbb kerületek már igyekeznek valamennyire, de  még messze vannak a céltól. A járdaszegélyek amúgy tényleg extrém magasak, majd lefotózom. Ja és mivel a Saigoni városrendezés baromira a motorok kordában tartására igyekszik, sok intézkedése sújtja a babakocsisokat is. Például a parkokban sokszor a sétáló utcák le vannak egy vasrúddal zárva, hogy motor ne hajtson át...de így babakocsival is feldolgozhatatlan akadály. Szóval az idelátogatóknak mindenképp javaslom, hogy valamilyen hordozó alkalmatossággal is készüljenek. Én végül a kenguru mellett döntöttem (bár van otthon kendő is és mei tai is) de úgy voltam vele, hogy itt az is előfordulhat egy váratlan helyzetben, hogy anyukámnak kell magára kötnie Sackót, és azért a kengurura lehet legegyszerűbben rájönni. Háti hordozótól én nagyon félek, hogy kikapják belőle a gyereket.

Itt a bababoltban vettünk pár apróságot, pl. gyereket a szülőhöz rögzítő hevedert motorozáshoz. ASaigoni közlekedés megér egy posztot mindenképp fogok róla írni, mert nagyon különleges. Mindenesetre azt megtanulja az ember, hogy motorkerékpáron mindent lehet vinni, üvegtáblától a 3 gyerekig :).

Másnap reggel reggeli után úgy döntöttünk elmegyünk a csúszda parkba. 9-kor elindultunk, azonban kiderült, hogy csak 10-kor nyit, úgyhogy előtte inkább lemetünk az underwater world-be, ami egy hatalmas aquárium tulajdonképpen :). Sajnos itt sok kép nem készült, mert ránk szóltak ha vakuztam, azonban a kamerán (mivel ugye aki eddig figyelt az tudja, hogy a fényképezőgép sikeresen lemerült :) ) nem találtam meg, hogy hol kell kikapcsolni a vakut (ezt a mai napig nem tudom, de már feltöltöttem a fényképezőgépet :) ). Kristófot nagyon lenyűgözte ez a világ, néztük a sok halat, tengeri csillagot, rákot, tengeri sünt, korallokat. Volt egy olyan része is, ahol egy mozgó járdán állva, nézhetted a hatalmas medencét tele állatokkal. Volt óriásteknőc, tigriscápa, rája, más fajta cápa, rengeteg hal fajta. Kristóf kétszer is körbe ment a járdával :) .

Nem hiába volt Kristóf farsangkor "nagy és ihesztő cááápa!" :)

Miután végeztünk irány a csúszda park. Mint a korábbiképeken láthattátok rengeteg féle-fajta csúszda volt, amelyekhez kis társaságunkból talán nekem volt a legtöbb kedvem :)Kristóf és a víz viszonyát ismerjük, Saci kicsike, anyukám meg már nagy hozzá :) Volt ilyen görbe, olyan alagút, volt egy szivárványcsúszda, amelyen 6-an csúszhattak egyszerre, volt egy tzunami nevű is... Na gondoltam elsőre kipróbálom a 6 színű csúszdát bemelegítésnek. Megbeszéltük Kristóffal, hogy a végében várnak, nem mászkál el, szót fogad stb...lecsúszok, erre Kristóf sehol, anyukám mondta, hogy elszaladt egy perce utánam, de ő meg Saci miatt nem tudott utána szaladni, na elkezdtem kutatni, futni, kiabálni, rengeteg ember persze, rengeteg gyerek mindenfelé, de az én kis szöszke fiamat semerre se láttam...nem vagyok egy pánikolós fajta, de itt megijedtem, kristóf és a víz nem szerencsés párosítás, belegondoltam futás közben, hogy mi történhetett vele és sírva fakadtam...ekkor elkapott egy biztonsági őr, leadta az adatokat a rádiójába, elindultunk visszafelé és addigra már ott volt nagyinál, visszavitték...nagyon megijedt ő is, de ő nem gondolta, hogy eltűnt, ő attól ijedt meg, hogy én kiborultam, és sírva mondogatta, hogy nyugodj meg anya, ne sírj... Na ezek után, csak hogy szaván fogjam, hogy többet nem mászkál el, csúsztam mégegyet a csúszdán, és ő ügyesen végig várta mindezt. Azonban több csúszáshoz már nem volt kedvem, így még időztünk egy darabig, megnéztük a gyermek és a hullám medencét aztán visszamentünk a szállodában, délután már csak a medencéknél telt.

Az elkövetkező napok hasonló egyhangúsággal teltek szerencsére. Napközben fürdés a medencében, Kristóf esetleg kicsit játszóházazott, addig mi hárman csajok mentünk a tengerbe lubickolni, sétálgattunk, megnéztük a közelben befogott pávákat (egy fehér 3 színes páva), egyik reggel Sackó negyed 6-kor ébresztett, akkor kiosontunk és sétálgattunk 7-ig a parton :). Esténként bementünk a vidámparkba, körhintáztunk, elefántoztunk, dodzsemeztünk, kipróbáltam a hullámvasutat, és a 4D-s mozit is :).

Péntek reggel aztán együtt lementünk elbúcsúzni a tengertől, Kristóf közölte, hogy nem jön be, ő kint homokozik addig. Jó. Bementünk 3-an, egyszer csak láttuk, hogy jön közelebb, valamit feltétlenül el kellett mondania :) Jaaj de nem megy be...de közben meg ott volt egy kis szőke lányka, látszott Kristófon, hogy nagyon tetszik neki :) (Kristófon amúgy nagyon látszik, ha valaki megtetszik neki, rötön odamegy, simogatja, ölelgeti, nem tudja leplezni az érzéseit :)) Odamentem hozz, felemeltem, hogy lemossam róla a homokot, hagyta bár szóban tiltakozott. aztán halakat néztünk, és egyszer csak benne állt a tengerben és nem félt, nem sírt, nagyon megdícsértük, hogy legyőzte a félelmét, és büszkék vagyunk rá, és ő a nap hőse, és igen apa is büszke rá, meg Jóska papa, István papa, Piroska nagyi is :).

Ezután már nem maradt sok időnk, így gyorsan átöltöztünk és indultunk a repülőhöz. Visszafelé már motorcsónakkal utaztunk.

A csúszdaparkban, krokodilszelidítőként :)

A Hotel gyermekmedencéjében:

Saci a parton várja a vizet:

Beszóltál?:

Pápápá :):

 Vízben élni jó :

Burberry mániás anyám van...:

Az a bizonyos hajnali séta... :

Selyemhímzés a hotel aulájában:

Körhintán lovagolva:

A másik Fittipaldi:

Kapitány, Kapitányom :)

Majd még teszek fel pár képet a tengerről, mert az lélegzet elállító volt.

Xin cháó! (a helyesírás mód nem biztos, de ejtsd: szin tyáó, értsd: jónapot, viszlát)

www.vinpearlland.com/en-US/Home/default.aspx

Ez a honlapja, javaslom elmenteni a könyvjelzők közé mint feltétlenül meglátogatandó célpont :)

Itt minden arra lett kitalálva, hogy kikapcsolódj. Előszőr is lanovkával mehetsz be (a csomagok külön úton mennek, motorcsónakkal), ettől Kristóf már oda volt teljesen. Úgy néz ki amúgy, hogy amennyire nincs kibékülve a nyílt vízzel, a repülést annyira szereti, és várja :) lehet nem köztásasági elnök lesz, hanem pilóta :)

 És a csúszda park kívülről (erről majd később) :

A Cable Car (lanovka) a szórakoztató központba érkezik, ahol található egy kis vidámpark, egy tengeri aquarium, és egy csúszdapark. Van itt bevásárló utca is, de mivel kikapcsolódni jöttünk, ide el se mentünk, hisz mást se csinálunk mostanság... (azért a szállodában nem kerülhettük ki és egy kis blúz, bizsu, táska befigyelt :) Komoly előrelépésnek tartom azonban, hogy a gyerekeknek nem vettünk semmit :) )

Innen elektromos kisbuszok visznek át a sziget túloldalára a szállodába. Így ez egy csöndes nyugodt helyen fekszik, az öböl kristálytiszta, gyönyörű, hálóval szűrik, hogy szemét ne kerüljön oda, fehér homokos a partja. Minden úgy épült, hogy babakocsival könnyedén, kis kerülőkkel közlekedj, ha valamiért mégis nehézkes lenne, rögtön ugranak, hogy segítsenek cipelni a babakocsit. A szobánk gyönyörű, tágas, erkélyes, jól felszerelt, folyosóvégi volt, kétszer jöttek takarítani, illetve megágyazni az estéhez, csokik a párnán, minden ami kell :)...

Mivel utolsó nap jutott eszembe a szobát lefényképezni, természetesen takarítás előtt, így azt képzeljétek hozzá :)

Reggel, délben, este fantasztikus  svédasztalos teríték várt minket, tartalmazott egyrészt helyi ételeket, de emellett természetesen fel vannaK készülve a kontinentális gyomrúakra is :) úgyhogy mindig találtunk kedvünkre valót.

Első nap megmártóztunk a tengerben. Erről sajnos csak kamera felvételünk van, ahogy Kristóf találkozik a régóta várt vízzel, de lehet nem is baj. Zengett a part az üvöltésétől, nem volt hajlandó bemenni, vádli középig nagy nehezen, hosszas rimánkodásra besételt, teljesen kiborult a széltől és a hullámoktól (jelzem nem voltak hullámok, csak hullámnak látszó nagyon enyhe vízmozgás), úgyhogy ennyiben maradtunk, ő ezek után homokozott a parton (de csak magasan a parton, hogy ne fújja el a szél a homokozó játékait, meg persze őt magát :). Sacika ezzel szemben elindult a vízbe. Leraktuk a parton, és ő négykézláb skerázott befelé :) Nem maradtunk sokáig átnéztünk a medencékhez. A hotel úgy hirdeti magát, mint akinek a legnagyobb úszómedence felülete van Ázsiában..nos ellenőrizetlenül elhittem :) kis medence, nagy medence, gyerekmedence, minden van, a gyermek résznél van egy hajó modell, rajta két csúszdával, az egyiken Kristóf lecsúszott, némi felháborodással fogadta, hogy a vízbe érkezik, úgyhogy ezek után soha többé nem csúszdázott...meg is mondta, hogy ő csak a játszótéri csúszdát szereti....Este vacsora után átnéztünk a vidámparkba...itt sok csalódás érte Kristófot, mert a legtöbb játék ahová fel szeretett volna ülni, csak 1,30 m-től volt használható, szegénykém pedig csupán egy méteres hal :) De végül találtunk egy körhintát, ami hasonló ahhoz amelyik nálunk is megtalálható klasszikus körhintához, a másik pedig repülő elefántokból áll, és arra csak 1,40 m alattiak ülhettek fel, és ez aztán nagyon rendbe tette a lelkét :). Volt még egy belső játékterem, itt volt a dodzsem, ez is  tetszett Kristófnak, csak az ütközések nem annyira, egyik menetnél meg is mondta a nagymamájának, hogy mostmár ne harcoljunk többet nagyi... :) Ezenkívül volt még belső akadálypálya, továbbá töméntelen mennyiségű játékgép, mindez fülsértő ricsaj mellett.

A játékgépeken nagyon meglepődtem. Sosem kötöt le igazán a műfaj, és otthon szerettem hülyíteni magam, minden vizsgaidőszakban a vizsgák után tövig nyomott gázzal süvítettem a need for speed-del, jót tett, kikapcsolt :) de ez valami hihetetlen volt, pl. lószimulátorok, és 10 mű ló egymás mellett, vagy egy komplett tank, amibe beülhetsz és harcolhatsz, motorok, autók, teljes felszereltséggel, igényesen...döbbenetes volt...sokkal nehezebb lehet manapság távol tartani ezektől a helyektől a gyerekeket, mint a régi jó flipperektől :)

Azt még el kell mondanom, hogy igen ez az este, a nyaralás eleje volt az a nap amikor lemerült a fényképezőgép aksija, és persze elfelejtettem töltőt vinni..... Úgyhogy innentől a kamera vette át a szerepet, aminek sokkal gyengébb minőségüek a fényképei, de azérta lényeget megmutatják :)

délutáni alvás :)

 "Vedd fel a pöttyös ruhádat, az lesz ám a feltünő..."

Amikor meguntuk (mi hamarabb, mint Kristóf) visszabuszoztunk és aludtunk.

Újra Saigonban.

Kezdem az elejéről... Már régóta arra készült anyukám, hogy elviszi az unokáit Nha Trang-ba, az ott lévő sok szigetecske közül az egyiken fekvő Vinpearl Hotelbe (a Hon Tre szigeten fekszik) ami egy 5 csillagos szálloda, és maga a tökéletes kikapcsolódás. Baromi nagy, sosem volt probléma a helyfoglalással, általában 1 héttel korábban lefoglalták és mentek. Na most itt a múlt heti internet mizéria miatt kicsit késve fogtunk hozzá a dolgokhoz, és jött a hír, mint a pofon, hogy nincs hely, a vinpearl dugig van... Több úton próbáltuk, hogy hátha, már mindegy volt a szoba mérete, fajtája, csak oda mehessünk, visszapattantunk. Na akkor ajánlották nekünk a múltkori bejegyzésben említett Hon Tam Resort-ot (a Hon Tam szigeten).

Elmentünk, gyönyörű hely, gyönyörű kis bungalók, baromi nagy csönd, első ránézésre maga a paradicsom...de...1 napot bírtunk ott...Az ok nagyon egyszerű, mi befizettünk egy összeget, amelyért cserébe az ígért 5 csillagos ellátást vártuk...és, hogy mi a trópusokon egy alapvető elvárás egy szállodától? Na igen a jól működő légkondi...mert az amelyik zümmög a szoba sarkában de nem hűti le a szobát csak idegesít, nem elég...emellett elég alapvetőnek tűnik egy jól működő zuhany...az a zuhany amelyiknek orrán-száján folyik a víz, csak a zuhanyrózsából csordogál, megint csak nem számít jónak, hiába próbálta a karbantartó srác elmésen megmondani, hogy de hát van víz, miért mondjuk, hogy nem jó....emellett csak a wc-ben lévő telefon működött, a gekko odacsinált a kiságyba (ezt azért nem rójuk fel a szállodának, de nem is segített a hangulatunkon), a medencében meleg volt a víz (esküszöm fűtötték, olyan pisi meleg volt) ellenben a tengerpart elég köves volt, bár kristálytiszta, csak gyerekekkel fürdésre nem túl alkalmas (pláne olyan gyermeknek, aki természeténél fogva a nyílt vízzel amúgy sincs kibékülve - Kristóf), a reggeli meglehetősen szegényes volt, vacsora nem járt a szobához, de mivel ezen a szigeten csak ez a hotel volt, elég szűken válogathattunk az éttermek közül és viszonylag drága is volt, ami nem túl nagyvonalú dolog... Ellenben békánk volt rögtön a félig nyitott fürdőszobában :)

Ezzel együtt az ötlet jó, és kialakulhat a hely, csak nagyon át kell gondolni a koncepciót... pár kép az ottani tartózkodásról

A bungalónk erkélyéről készült:

Motorcsónakból:

Énekelt a csónakban...nem félt ám :) :

A szoba:

A fürdőszoba:

Az út:

Ezeken az utakon villanyautók jártak, kb. olyanok mint amiket a golfozásnál használnak. Kristóf oda volt ezekért. Amikor pakoltunk össze induláskor akkor ő kint várakozott...történt valami, de, hogy pontosan mi azt sosem fogjuk megtudni, mert a sofőrök sem mondtak semmi konkrétumot, de lássuk Kristóf magyarázatát:

A kisfiú a pocakomban (ez már rosszul kezdődik :) ) megnyomta a pedált és az autó elindult hátrafelé és pufffff nekiment a fának (????)....

Na mindegy, külsérelmi nyom nem volt, szólni nem szóltak, a fiam fantáziájába pedig simán belefér :)

Pár kép még :

Estére kidőlt :) :

Saci bezzeg elemében volt :)
 

Este azért ment a hancúr :)

Majd bújtak egy sort alvás előtt :) :

Másnap aztán reggel - részben apukám buzdítására - átmentünk a Vinpearl-höz megérdeklődni, hogy nincs-e esetleg szabad szoba, és visszakérdeztek, hogy Oceanview vagy Hillview-t szeretnénk-e??? köpni-nyelni nem tudtunk hirtelen...eszméletlen ez az ország, nem lehet kitanulni :) úgyhogy kértünk egy tengerrenézőt azon nyomban :). Vissza mentünk a Hon Tam-ba, beírtunk a panaszkönyvbe, kijelentkeztünk és átköltöztünk :)))

Péntekre az is elintéződött telefonálgatásokkal, hogy azért a zömét a pénznek is visszakaptuk.