Good morning Vietnam

Szerda este anyukámmal befejeztük a pakolást, dobozoltunk, és úgy terveztük, hogy postán küldjük haza. Másnap azonban kiderült, hogy 85 kg plusz jött össze, ezért úgy döntött anyukám, hogy inkább még egy köbmétert vesz a költöztető cégtől, jobban megéri, és biztosabb is. Úgyhogy posta sztornó, altatás után - ami nem volt túl sikeres tekintve, hogy pusztán 20 perces séta volt reggel, és szerintem a gyerekeim ennél nagyobb strapához szoktak már :)-, elmentünk a műszaki piacra. Fantasztikus élmény volt, nagyon élveztem, bár mivel pont áramszünet volt és mindenhol zúgott az áramfejlesztő elég zajos élmény volt, még Saigonhoz képest is, ami amúgy egy elég zajos város, imádnak zajt kelteni, különféle dudahangok az autóban, amit persze mindig nyomnak, mert a visszapillantó tükrét egyezményesen nem használják, minden zenél a gyerekek cipőjétől kezdve, a legtöbb üzletig. Tegnap találkoztam egy biciklivel, amin egy felszerelt hangszóró menet közben is osztotta az igét.

Szóval a műszaki piac egy nagyon érdekes tapasztalat, bár elég sötét és sikátoros, és rengeteg áru van, műszaki cikkek, szerszámok, ipari méretű cukrászati segédeszközök, sütők (2.000.000-ért, cca 20000 Ft) Itt megkaptuk a korábban már keresett elektromos edényt.

Ezek után továbbálltunk egy kis lepedő és terítővarratásért, majd bementünk a vincom centerbe lehűlni és vacsizni. A gyerekeknek, tekintve, hogy Kristófka produktumával sem voltunk megelégedve, kaptak egy kis könnyű péksüteményt, és beültünk egy Kichi-be. Ez egy japán étterem, az a fajta, amiben futószalagon megy körbe az ennivaló.leültünk egy asztalhoz, aminek a közepén egy elektromos főzőlap van, arra kihoztak kétféle levest, és a futószalagon körbe futó ételeket belefőzhetted vagy mellé ehetted. Mindkét leves erős volt, csípős, főztünk bele tésztát, ettünk mellé még sushit. Kristóf teljesen oda volt érte, nagyon tetszett neki a hely, ette a tésztát amit belefőztünk, sőt még a levéből is, és szerette, pedig korábban nem ette az erőset. Amúgy tényleg nagyon finomak voltak a levesek, és a sushik is.

Ezek után átültünk egy japán cukrászdába. Kristóf rizssüteményt rendelt, a mama fagylaltkelyhet, én pedig egy valamit amit úgy hirdettek, hogy a gyermekek kedvence (gondoltam ha Kristófnak nem jön be az övé, tudunk cserélni). Ez a gyerekek kedvence úgy nézett ki, hogy a tetején egy nagyon finom vanília fagyi, leöntve csokisziruppal, alatta pedig egy nagy rakás jég szintén ezzel a sziruppal leötve....nem hittem el :)) a japánok úgy látszik havat esznek édességnek :) .

Amikor végeztünk akkor átmentünk a Fahasába, ami egy hatalmas könyvesbolt, ahol a könyvek mellett nagyon jó készségfejlesztő játékok, íróeszközök, kreatív eszközök vannak, ezekből jól bevásároltunk. )-re már haza is értünk...a gyerekek fürdés után kb. 5 perc alatt elaludtak :))

Kedden és szerdán zömében itthon voltunk. Csomagoltunk dobozoltunk, mint Tóthék :) ....Kedden jött reggel Csipetke segíteni, hozott élő rákot, azt sütötte ki nekünk. Az egyik az a sima kis rózsaszín rák volt, azt bepanírozva, illetve magában sütötte ki, a másik az ún. nyolc lábú rák egyik fajtája volt, ebből négyet sütött. A rák sütésnél az a lényeg, hogy még élőt kell venni, mert az a finom ami nagyon friss. 

A gyerekek imádták, mi nem különben. Saci különösen élvezte a húsát, ami miatt elég nehezemre esett a szakirodalom ajánlotta óvatosságot betartani, nem is sikerült igazán, úgyhogy egy kis hasmenése volt a lánynak. Délután terveztünk egy kis játszóterezést, de amint elindultunk volna leszakadt az ég, úgyhogy csak utána tudtunk indulni, akkor meg már sötét volt, így a játszótér elmaradt, meglátogattuk Pityukát, majd beültünk vacsizni.

Szerdán reggel 9-re jött a költöztető cég, csomagolt és elpakolt, ezalatt én a gyerekekkel elmentem sétálni, játszóterezni. ( A képeken látható gyümölcs a Saké, amelynek az íze a krumpliéhoz hasonlít, a leveléből pedig gyógyteát főznek- forrás: Csipetke)

Délután elszaladtunk a festőhöz az utolsó képért, amit csináltattunk ( a motoros képek is itt készültek), utána elmentünk coopmarktba egy nagy bevásárlásra sok kis apróságot (pl kis pamut nadrágok Sacinak 5 db 220 ft, ilyesmi, ami jól jöhet). Anyukám haza szeretne hozni ilyen elektromos lábost, amit otthon nem nagyon ismert, de itt, mivel sütő sehol nem volt, egyik albérletben sem, ezért beszerzett egyet, és nagyon megkedvelte. Azonban nem kaptunk jót, úgyhogy tovább mentünk, ám a taxiban felejtettük az esernyőt, nem volt nagy veszteség, de Kristóf teljesen kiakadt, hogy elvesztettük, és hozza vissza a taxisbácsi, és jaaaaj :))) gyönge férfi lelke nem bírt elviselni ekkora csapást :)

Sajnos ez volt az a nap, amikor Sacika elkezdett köhögni éjjel elég csúnyán, alig aludtunk valamit, mármint mi ketten, Kristófot nem érintette ez az incidens. Emellett a pelenka alatt is nagyon csúnya lett Sacinak a bőre, nem láttam még gombát, és igazán pelenkakiütést sem, így nem nagyon tudtam eldönteni, hogy most mivel állok szemben. Elmentünk hát patikushoz, megnézte a popsit is, kaptunk arra is kenőcsöt, meg a köhögésre is. A popsira később egy másik patikusnál egy másik szert is kaptunk, ez egy francia krém, ebben jobban bízok. A gyógyszerek itt nagyon jó eséllyel ugyanazon a néven vagy hasonlón fordulnak elő mint otthon. Érdemes a vásárlás után az interneten csekkolni a készítményt és az összetevőket, de ezzel szerencsére nem volt gond. Itt amúgy bármilyen gyógyszert megvehetsz, tablettákat akár darabra is, otthon vényköteles antibiotikumokat is simán :).

Ma is kemény napunk volt :)

Reggel egy kis intézkedés rohangálás, azután én a gyerekekkel megcéloztam a Vincom centert, ahol van játszóház Kristófnak. Ki is szálltunk, megyünk a lifthez(ez az épület úgy néz ki, hogy sok emelet magas, illetve 6 emelet mélyen benne van a földben), egyszer csak szól Kristóf, hogy pisilnie kell, mondom rendben keresünk wc-t, nem izgultam túlságosan, mert 20 perccel korábban ahol voltunk ott is megtisztelt egy fát (fánál szokott pisilni, szerencse, hogy fiú, borzalmasak általában a wc-k, csak ezekben a bevásárló központokban lehet bemenni, de itt is gondos fertőtlenítés mellett), szóval úgy gondoltam nem sürgős. Aztán hiába keringtem az emeleten, nem volt wc, illetve valószínűleg volt, csak nem írták ki, ezt már máshol is láttam. Egyszer csak szólt Kristóf, hogy mi lenne ha kimennénk, mondom jó. Babakocsit ott hagytam a lépcső tetején és leszaladtunk pisilni. Már pont a fánál álltunk amikor Kristóf nem bírta tovább és bepisilt szegénykém....Na ott voltam egy babakocsival, egy bepisilt gyerekkel, váltóruha nélkül (annyira nem volt ebből már régóta probléma), ja és persze Dong sem volt nálam csak Dollár beváltani. Mit volt mit tenni pisisen beosontunk a bevásárlóközpontba, fel a harmadikra, ott bementem egy boltba vettem egy sortot neki - persze nem volt ilyen egyszerű, nem fogadták el a dollárt, szóval először bank - aztán a már megtalált wc-hez. Bementünk a mozgássérült wc-be, mert baromi sok cucc volt és már Sacika is ébredezett (eddig aludt szerencsére). Kristóf nagyon megijedt, hogy ő nem sérült és menjünk innen, pedig van ismerősünk aki kerekesszékkel jár, alaposan ki is kérdezte őt erről annak idején, de azt hiszem nem értette, hogy ez mit jelent, csak, hogy valami bajt. Gyorsan átöltözött, de arra már nem volt hajlandó, hogy itt is pisiljen át mentünk a női wc-be. Aztán játszóházazott, majd ebédeltünk - itt csatlakoztak hozzánk újra anyukám és Csipetke, majd jött a fagylalt fondű. 14 gombóc fagyival és gyümölcsökkel és olvasztott csokival. Ettünk csilis csokis fagyit, meg gyömbér fagyit, ez utóbbi fantasztikusan finom volt, akinek lehetősége van próbálja ki, nagyon ajánlom!

lószimulátoron :)

 Fondű újra :) :

Délután további rohangálások voltak, ezzel nem is untatlak Titeket :). Este 6 után értünk haza, vacsi, fürdés alvás a gyerekeknek, majd 9 körülre iide is értek az áthúzott kanapéval a kárpitosok, és szét is szedték nekünk a bútorokat amik a konténerben fognak hazautazni. Szerencsére egyik gyermek sem ébredt föl, pedig volt kalapálás meg pakolás ezerrel. Szerdán el is viszi a költöztető cég majdnem mindent, tányérunk onnantól már papír lesz, de legalább nem kell mosogatni :).

Mivel ez a poszt szokatlanul rövid lenne gondoltam idehozom egy kicsit az elmúlt napokat, a korábbi tenger ígéretemet

 volt vízesésünk is :

És végül egy kis videó Kristóffal, ez már Saigonban készült, de a témája részben ideillik :):

www.youtube.com/watch

Vasárnap laza napra készültünk, úgyhogy este úgy zuhantunk ágyba a fáradtságtól, hogy még a fürdés is reggelre tolódott. Reggel kezdtünk a varrónőnél, hiszen varrattunk pár ruhát, AoDai-t, tunikákat a selyemből. Ez a népviselet a mai napig nagyon népszerű itt, egyenruháknak, illetve alkalmi ruhának is megfelelő (csak az anyagán látszik természetesen a különbség) általában valamilyen színes felső és egy színben hozzá illő egyszínű fényes bő nadrág. Hagyományosan ha jól tudom a fiatal hajadon lányok fehéret hordanak. Nekem az eljegyzési ruhám is fehér AO Dai volt.

 Most azonban nem ilyen oldalt kapcsos verziót csináltattam, hanem az elöl középen hagyományos gombolásút. A ruhák majdnem kész lettek, 1-2-n kellett még igazítani, de azt helyben meg is csinálták. Közben mi átmentünk a közelben lévő Gon Café-ba. A hely nevezetessége, hogy régebben, amikor még anyukámék is bentebb laktak, és több magyar élt kint, ez volt a törzshelyük. A legutóbbi kint létünknél is sokat jártunk ide. Nagyon olcsó (1 óriás banános palacsinta 25000 VND, kb. 250 Ft.), 20 éve ugyanaz a szakács főz, és még sosem lettünk itt betegek az ételtől. Arra ugyanis nagyon kell figyelni a higiénés körülmények mellett, hogy hol és mit eszik az ember. Bár sokszor egy előkelőnek látszó étteremtől jobban betegek lettek, mint a kisebb konyháktól. Érdemes olyat választani amit jól átsütnek, semmi friss és nyers zöldség, hús, a salátát el kell felejteni. Ja és felnőtteknél érdemes a vacsora végén otthon a sajátból egy kupicát fertőtlenítési céllal meginni. Ha az ember maga vesz gyümölcsöt, zöldséget a piacon, vagy húst, azt mindenképp át kell mosni. A zöldségekre, gyümölcsökre van egy Veggy's nevű szer, amit minden boltban kapni, a húsra neomagnolt szoktunk használni, neomagnolos vízben átmossuk. A csapból ami itt jön víz, azt bár a helyiek ivóvíznek használják, nem ajánlom. Fogat mosunk vele, bár a gyerekeknek azt sem engedem (mondjuk a fürdés és pacsálás közben azért mindkettő nyel belőle, de bajuk ettől még nem volt, de az ördög nem alszik). Érdemes betartani a higiénés szabályokat, sok ilyen nedves kendőt beszerezni (kapni mindenhol), van egy Green Cross nevű szer, az szintén kézfertőtlenítő, de mi otthonról legalább 3 féle sterilizáló kendőt is hoztunk. Az egyetlen hátrányuk, hogy mivel sok bennük az alkohol kikezdheti a kezüket, főleg Sacinál kezdtük el a jeleit látni, így minden fertőtlenítés után egy sima nedves kendővel is áttöröljük, és így még nem volt gond. Anyukám a 7 év alatt egyszer lazított ezeken a szabályokon és megevett egy epret, fél év volt mire hosszas vizsgálódás után megállapították, hogy mi baja és kigyógyították belőle....Amióta itt vagyunk Kristófnak csak egyszer volt enyhe hasmenése, ami valószínűleg az itteni tejtől volt, mivel itt minden tej teljes tej (3,6-os) és az valószínüleg sok neki, nekem semmi bajom nincs tőle. Sacinak inkább szorulása van itt :) de az biztos, hogy sokat számít, hogy ő még szopik, és itt kint többet kéri az anyatejet, mint otthon..hiába az ösztönök :).

Szóval A gon Caféban ebédeltünk. Az volt benne a sikeres, hogy mindent szép sorban megrendeltünk Phó leves (helyi nagyon finom hús leves bambuszrüggyel, citromfűvel, fehér tésztával:) spring rollst, rákokat, hagyma karikát, és desszertként banánt, ehhez képest mindent kihoztak, ami épp elkészült, kezdtük a spring rolls-szal, majd hozták a palacsintát...innentől meddő próbálkozás volt Kristófot a normális étkezési sorrend megtartására rávenni...de egy óriás palacsintát egymaga bevágott :). Sacika meg a phó levesért volt oda, imádta, cuppogott érte :)

Gon café

Saci küzd a Phó levesért

 Kristóf és az óriás palacsinta

Vegy és a Green Cross

Ezek után felvettük az elkészült ruhákat, és mentünk az egyik ruhás piacra, ahol a múltkor nagyon jó minőségű rancia gyerekruhákat kapott  anyukám. Sajnos Saci méretében most nem voltak ilyenek, de azért így is szép volt a termés, 3 évre előre vannak kis ruháink :).

Utánna irány a Saigon Center, ahol a földszinten van anyukám kedvenc kávézója, a Paris Deli, nagyon finom kávécsodákkal, és olyan erős légkondival, hogy fél óra elteltével, már kifejezetten hűvös van :).

Küzdelem a kávéért :) :

Itt  a bevásárlóközpontban evőeszköz projekt volt, van anyukáméknak egy készletük, ami már kissé hiányos, azt egészítettük ki.

Mikor ezzel végeztünk, elindultunk gyalog lötyögni kicsit, apukám kért vietnami témájú festményt, úgyhogy bejártuk a környező boltokat, galériákat. Itt a festészetnek nagy kultusza van, sokfelé vannak nyílt kis festőüzemek, ahová bemész egy fényképpel és arról megfestik amit szeretnél, annyira pontosan másolnak, hogy sokáig azt hittük, hogy valahogy rádolgozzák a vászonra és utána átfestik, de persze nem így van :), természetesen saját festményeket is kapni. Az árban nagy a szórás, pár 10-től pár ezer dollárig. Végül 3 képet vettünk, összesen 120 dollárért, mindegyik nagyon hangulatos életkép, szép színekkel.

Találkoztunk a nővel, aki apukám szerint a legnagyobb kereskedő :) nagy csatákat vívtak, apukám keményen próbált alkudni, de a nő nem hagyta magát. Egyébként cigit árul :) 

Este 7-re értünk haza.